Nyitott tenyérrel

Időközönként elakadunk, vagy megtorpanunk. Mert nem mindent értünk abból, ahogyan az életünk puzzle darabjai napról napra összeállnak. Reményik Sándor ezt így fogalmazta meg:

„Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt
S most már a mennynek angyala.

A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha, legszebb perceinkben,
A színéből is valamit.”

Őszinte szívvel mondhatom, hogy kétségbe esem sokszor én is a világon és magamon. Talán ilyenkor látom igazán az értékét annak, hogy Istennel mindent megbeszélhetek.

„Az ÚR, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az ÚR szólt.

Így szólnak azon a napon: Íme, a mi Istenünk, akiben reménykedtünk, hogy megtart minket. Ő az ÚR, akiben reménykedtünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának!” (Ézsaiás 25:8-9)

Ez a nagyon szép jövőkép egy roppant nyomorult helyzetben kezd kibontakozni a próféta szavai által. Óhatatlanul is felmerült bennem a következő kérdés. Mi az, ami reményt ad a jövőre nézve?

Rövid gondolkozás után újra elolvastam e sorokat a következő módon:

Az ÚR, az én Istenem letörli arcomról a könnyet, és eltávolítja gyalázatomat, mert maga az ÚR szólt. Így szólok azon a napon: Íme, az én Istenem, akiben reménykedtem, hogy megtart engem. Ő az ÚR, akiben reménykedtem, örülök és örvendezek szabadításának!

Mit gondolsz, ez önámítás? Hogyan nézel előre?

Ha az orvos arra kér, hogy nézzünk előre, egyszerű dolgunk van. Csupán egyenesen kell tartani a fejünket, és az előttünk elhelyezett tárgyra kell fixálni a tekintetünket.

Az élet próbái között mégis nehéz előre nézni.

Úgy gondolom, ennek két oka lehet:

  1. a kötelező haladási irányt az érzelmek diktálják
  2. a kötelező haladási irányt a racionalitás táblázta ki

looking-forward-emergence

Milyen szürke lenne az élet, ha csak kötelező haladási irányok léteznének! Lehet más szemmel is előre nézni! Kérdezted Istent, hogy Ő mit lát, ha előre néz?

Én most tanulom, hogy azokat a dolgokat is nyitott tenyérrel fogadjam Istentől, amik annyira nincsenek az ínyemre – hiszem, hogy azokat is az Ő végtelen jóságában és bölcsességében engedi meg. Miért mondom ezt? Mert Ő az ige által engedi meglátnom azt, ami a színfalak mögött van.

Próbáld úgy olvasni a következő sorokat, hogy közben Istenre és önmagadra gondolsz.

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsoltárok 139:14-17)

Isten-szőtte szőnyegünknek a színén elrejtve, de megtalálható az értelme annak a kérdőjelnek, amit mi a szőnyeg visszáján látunk. Azt hiszem, ha Isten szavával nézünk előre, akkor nem tévedünk és nem is ámítjuk önmagunkat.  Természetesen időbe telik, míg a szívünk is elhiszi azt, amit az agyunk már tud: hogy a mennyben van az igazi otthonunk, hogy Isten az egyedüli biztonság, s hogy egyedül Ő képes arra, hogy betöltse a szívet és az emberi életet. Ezek olyan nagy szavak, de sok harc, fájdalom, lázadás jár ezekkel együtt. De harcolom, kapaszkodok Istenbe, s ő jó – velem van ezen az úton is! Nem értek mindent, és nem is érthetek mindent, de tudhatom, hogy minden elakadásom, megtorpanásom mögött Isteni értelem van. Nyitott tenyérrel fogadni, csak elkötelezett és szerető szívvel lehet!

Szólj hozzá bátran!