Nyitott tenyér

Élem a kis életemet, megvan mindenem, amire nekem és a családomnak igazán szükségünk van, s még annál is jóval több. Ha kicsit szélesítem a látószögem, s észreveszem az éhező hajléktalant, a kilátástalan és reményét vesztett emberek tekintetét, netán olyat nézek a tévében, interneten ami kicsit bemutatja azt a világot, amiből mi annyira keveset látunk: a leírhatatlan nyomort, az éhezők  és gyerekeiket éhezni látók segélykiáltását, akkor rádöbbenek, hogy bővölködök, hogy bővölködünk.

Hihetetlen, hatalmas mértékben áraszt el minket Isten szeretete minden földi jóval. A vécénket is ivóvízzel húzzuk le, termőföld, erdők vesznek körül, kellemes, kiegyensúlyozott éghajlatra születtünk. Változatosan táplálkozhatunk. Nincs háború, jöhetünk, mehetünk, szabadon megélhetjük keresztyén hitünket. Nagyon sokan tanulhatunk, képezhetjük magunkat, taníttathatjuk a gyermekeinket. Jó néha rádöbbenni, hogy a világ kevésbé mutogatott részein ezek csak remények és álmok. Mit kezdünk ezekkel az áldásokkal, előnyökkel?

Pál apostol börtönben ült, amikor egyik levelében azt írta a filippibelieknek: “Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.”  Filippi 4:12  Egy másik helyen úgy fogalmaz , hogy „ megtanulta”, hogy minden körülmények között elégedett legyen.

 Valahogy evidens, hogy a szűkölködést, nélkülözést tanulnunk kell.  Nyilván az nem megy könnyen, igazán nehéz  jól elhordozni az éhezést, ruhátlanságot, a hideget télen, a nyomort. Egyre inkább látom, hogy a bővölködés legalább annyira problémás tantárgy, ezért gyakori imám, hogy „Taníts Uram bővölködni!”. Mert ez úgy tűnik nehezen megy az emberiségnek. Nekem is.

Döbbenetes, hogy betegségeink többsége mind mind kényelmes életmódunkból, a rossz táplálkozási szokásokból, a mozgáshiányból és a civilizált, bővölködő világ különféle cifra ártalmaiból származik. Bele lehet betegedni a bővölködésbe.

A Biblia arra tanít, hogy ha bővölködünk, az azért van, hogy legyen miből adnunk. Ha több van valamiből, mint amennyire személyesen szükségünk van az vetőmag, legyen az anyagi, szellemi természetű dolog, azért van, hogy szétnyissuk a tenyerünket és merjük elengedni, hogy meghozza  a maga sokszoros termését.

Isten Igéje s Jézus példája s szavai figyelmeztetnek, hogy ne menjünk el érdektelenül, közönnyel a nélkülözés és nyomor mellett. Tudom, nem tudunk mit kezdeni a világ nagyméretű problémáival, de mégis van személyes felelősségünk, feladatunk.  A Biblia tele van utalásokkal,  ígéretekkel  és gyakorlati tanácsokkal ezzel kapcsolatban. Olyan könnyen lekopnak rólunk ezek a szavak. Ahogy az Igék mellett elmegyünk, könnyen elsietünk az emberek mellett is, akiken segíthetnénk, mert rohanunk, mert bővölködünk a programokban,  gyerekeink programjában is, s mindenféle hasznos, fontos elfoglaltságban. Ami kell a kipárnázott, kényelmes, patyolat tiszta, kiszámítható otthonunkhoz, életünkhöz.

Emlékszem gyerekként mennyire megindított a  nyomor, a szellemi, fizikai nélkülözés, ma könnyebben megy elintézni észérvekkel az alkoholban gőzölgő koldust, s a többieket. Pedig nem csak kenyérért nyúl a keze, hanem egész lénye szeretetért kiált, hogy emberként kezelje valaki, hogy ne csak a lelkiismeretét nyugtassa az odadobott aprópénzzel, hanem érdekelje a sorsa, a lelke. Belegondolok újra és újra, hogy ezeknek az embereknek a személyében akik segítségünkre, vigaszunkra, támogatásunkra szorulnak Jézus áll előttünk. „Velem tettétek meg.” (Mt 25: 40) mondta Jézus. Kiráz a hideg.  Annyiszor elmentem csak úgy Mellette. S ha odanyújtottam valamit, több volt-e egyszerű letudásnál?  Olyan is volt, s ezt mélységesen szégyellem, hogy elvettem a jutalmamat, valahogy  legalább érintőlegesen el kellett mesélnem valakinek . Nincs mentség rá.  Ahogy kimondtam, éreztem, hogy ezért a jutalmam csak ennyi volt, egy pillanatnyi csodálat valakinek a szemében. Mintha elcseréltem volna egy gyémántot valami műanyag bizsura.

Isten beszéde szerint már itt ebben a földi életben jutalma van annak, ha törődünk embertársaink nélkülözésével.

„Ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.” Ézsaiás 58: 10

Teréz anya mesélte valahol, hogy egyszer egy már három napja éhező családról szerzett tudomást és vitt egy kis zsák rizst. Nagyon örült az éhségtől elnyúzott család a tápláléknak. Az édesanya kiöntötte egy edénybe a rizs felét s elrohant. Teréz anya megkérdezte, hogy hová vitte  a többit? Az asszony azt mondta, hogy „A szomszédban is éheznek.”

Nem az számít, hogy mennyid van, hanem, hogy mit kezdesz vele. Vesd el. „ Aki bőven vet, bőven arat”2 Kor: 9:6

„A keresztyén kezek soha nem szorítanak, Ő nem azért ajándékoz, hogy több legyen nekünk, az ajándék örökké ajándék marad- mindig adásra szánják.” Ann Voskamp

Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek. „Példabeszédek 31:20

Szólj hozzá bátran!