Nőies nő (2)

Az előző részt itt találod.

2. A nőies nő melegszívű: nem azt adja, amit tesz, hanem önmagát.

Mária és Márta:

Amikor tovább haladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle. Lukács 10:38-42

Sokszor, ha azt adom, amit teszek, vagy azt, aki vagyok, az ugyanúgy néz ki. De minden nap vannak olyan pillanatok, amikor a kettő elválik egymástól, és ezek döntő pillanatok. Amikor elkések valahonnan, mert a férjemet végig hallgatom. Amikor megszakítom a reggelit, és vele borul a délelőtti terv, mert a gyerekeim most vannak olyan helyzetben, hogy a háláról őszintén tudunk beszélgetni, imádkozni. Amikor öt percre kivonulok a családi forgatagból, hogy egy esti találkozót Isten elé vigyek, mert tudom, hogy az azon fog múlni, hogy a szívemet Istenre tudom-e hangolni. Mindig van ok sürögni-forogni, ezek soha nem fognak véget érni. Nem lesz egy olyan mágikus pillanat, amikor rend van, tisztaság, kész az ebéd, a négy gyerek csendben játszik a szobában, és kapok Istentől egy sms-t, hogy „drága lányom, most tudunk egymással időt tölteni”. Ha önmagamat adom, akkor istentiszteletből teszem, amit teszek. Mária és Márta mindketten, egész életükben sokat dolgoztak a konyhában, de Máriára arról fogunk emlékezni, amikor tudta, hogy nem ezt kell tenni. Mária valószínűleg takarékos, jól sáfárkodó, mértékletes nő volt. De emlékezni arról fogunk rá, amikor a méreg-drága olaját Jézus fejére öntötte. Istenem, segíts felismerni, hogyan adhatom magamat! Azokat a pillanatokat, melyekre a férjem és gyerekeim úgy fognak emlékezni, hogy azok voltak az igazán fontos pillanatok.

Ugyanez a Mária és Márta elveszíti testvérét, Lázárt. Otthon gyászolnak, amikor Jézus a tanítványokkal Betániába ér. Márta siet ki elé elsőnek. „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Elkezdenek beszélgetni, halálról, feltámadásról. Sok fontos dolog hangzik el, de Jézus mozdulatlan marad. Ezután Mária megy ki Jézushoz. Máshogy zajlik a találkozás. Az első mondat szóról-szóra ugyanaz, de a többi egészen más: Mária leborul Jézus elé és sír. Ugyanazt teszi, amit a kánaáni asszony és Abigail. Megszólítja Jézust, leborul és megmutattja, hogy mi van benne. Jézus máshogy reagál, mint Mártára. Máriával együtt elkezd sírni, és elindul, hogy feltámassza Lázárt. Vagyis Mária azzal, amit tesz, befedezi a családját: a testvére feltámad.

3. A nőies nő kiegyensúlyozott: Isten igazságában áll, külsejét és ajándékait illetően. Ezekkel gyönyörködtet és szolgál, elégedettségben.

Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen! Példabeszédek 31:25-31

Tudja, hogy szép, hasznos, szeretik, ezért bátor, erős, reménnyel teli. Nem félti házanépét, erő, méltóság árad róla, nevetve néz a holnap elé.

Anyai kötelességnek, munkaköri leírásunk részének érezhetjük az aggodalmat. „Hiszen, aki szeret, az aggódik.” Ez teljesen ellentétes az Igével. A derék asszony „nem félti házanépét”. Jézus azt parancsolja, hogy „ne aggódj”! Mártát korholja, mert „sok mindenért aggódik”. János azt mondja, hogy „aki fél, nem lett tökéletessé a szeretetben”. És mit lehet kezdeni az aggodalommal? Megszólítani az Atyát, leborulni előtte és pontosan azt elmondani, ami bennünk van. Mi lesz ennek a következménye? Isten cselekszik, mi pedig befedezzük a családunkat.

Megfigyeltem, hogy a nők úgy érzik, jogukban áll magukat becsmérelni. Hiszen csak az a baj, ha valaki mást szidunk, önmagunkat szabad. Hiszen kinek ártunk ezzel, csak azt mondjuk el, amit érzünk. Hát, elég sok mindenkinek ártunk. Férjünknek, aki szeretne büszke lenni ránk, és nem azt bizonygatni folyton, hogy nem vagyunk csúnyák. Lányainknak, akiknek mi vagyunk az első számú referencia. Ők szépnek látnak, mert szeretnek. Ha mi szidjuk magunkat, megtanulják, hogy igazából csúnyák vagyunk, és ők is azok. A fiainknak, akik keresik, hogy mi a természetes. Ha anya elégedett a testével, és apának is tetszik, akkor ez a normális, akkor ilyen egy nő. A barátnőinknek is ártunk, akik hallgatnak, és ahelyett hogy valami építőről beszélnénk, panaszkodunk, és őket is elbizonytalanítjuk. De van ezeknél egy nagyobb gond. Hogy állunk Isten igazságában? Ő ezt mondja:

„Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr, és országodnak ő lesz a férje.” Ézsaiás 62:4

Gyönyörködik bennem az Úr, tehát gyönyörű vagyok. Neki hiszek, vagy a magazinoknak? Ez lehet, hogy viccesen hangzik, de fontos kérdés. Mert ha Istennek hiszek, akkor az Ő igazságában állok. Ha az ellenkezőjét mondom, akkor pedig magamat átkozom.

„Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” Jakab 3:9-10

Ha magamra, akit Isten a saját képmására alkotott, nem Isten igazságát mondom, akkor átkozom magam. Ez persze nem csak a külsőre vonatkozik, hanem mindarra a sok rosszra, amit magunkról állítunk… De ez egy hosszabb téma.

Hallottátok már ti is sokszor, hogy nők egymás közt milyen borzasztóak tudnak lenni? Hogy milyen rossz olyan munkahelyen dolgozni, ahol csak nők vannak? Nos, ennek kivehetjük a méregfogát, ha Isten igazságában állunk külsőnket és ajándékainkat illetően, és ezekkel gyönyörködtetünk és szolgálunk, elégedettségben. Nincs versengés, irigykedés, pletyka, rosszindulat. Szabadon lehet áldást hordozni.

Most pedig megszólítom Istent, térdre borulok, és elmondom, mi van bennem. Imádkozzatok velem!

Atyám, odaadom a szívemet neked. Nem akarom tőled védeni. Nem félek a kudarctól, vagy attól, hogy mások annak lássanak meg, aki vagyok. Engedem, hogy szeress, és a többiek szeretetét is elfogadom.
Nem azt adom, amit teszek, hanem önmagam. Engedem, hogy melegszívűvé formálj, és hogy a szívem melegével takard be a férjemet és gyerekeimet. Odaadom magam nekik, hogy mindig lehessen valaki az életükben, akinek szelídség és öröm van a tekintetében.
Tegyél józanná és kiegyensúlyozottá. Tudom, hogy gyönyörködsz a külsőmben és a belsőmben, hogy arra teremtettél, hogy szép legyek. A szépséget nem elérni akarom, hanem élvezni, és hagyni, hogy élvezd.
Atyám, hálás vagyok testvérem szépségéért és egyediségéért. Úgy szeretném őt látni, ahogy te. Köszönöm a testvérem házát, férjét, gyermekeit, képességeit, ajándékait, és minden jót, amit tőled kapott. Teljes szívemből megáldom őt. Tégy áldássá, bátorítóvá az életében. Szeretném hordozni a terheit, és szívből örülni az örömének. Imádkozom, hogy megismerje szereteted mélységét és magasságát.

Ámen

Balogh Piroska

Szólj hozzá bátran!