Nőies nő (1)

Megkérdeztem a családtagjaimat, hogy milyen egy nőies nő. Ezt mondták:

Lizi (5): Egy nőies nő mosogat, pakol, főz. Nem kell elmennie itthonról, és butaságokat csinálnia, mint a férfiaknak. (Butaságokat csinálnia? Azt hiszem, Apának többet kell mesélnie arról, miért hasznos a programozás…) – Lizi (5)

Egy nőies nő elmegy a barátnőivel, vigyáz a gyerekeire, szépen öltözik, szeret esküvőkre menni, jó az ölébe ülni, jól tud mesélni. Azért várom, hogy nő legyek, mert akkor elmehetek a barátnőimmel és anya lehetek. – Boróka (6)

Egy nőies nő tudja magáról, hogy szép, és ez ad neki egy nőies kisugárzást. Igényes, lágy, kedves és gyengéd. – Miki, a férjem

Ezek után, gondoltam megkérdezem Istent is a témáról. Három jellemvonást, és négy nőt mutatott nekem. Törékeny, melegszívű és kiegyensúlyozott.

  1. A nőies nő törékeny: abban van az ereje, hogy nem zárja el magát a kudarc lehetőségétől.

Az elmúlt héten volt egy megdöbbentő tapasztalatom, ami azt hiszem, egy életre elkísér. Találkoztam valakivel, hogy beszélgessünk, imádkozzunk. Amíg Istenről beszélt, addig mondott bizonyos dolgokat, de amint elkezdett Istenhez beszélni, akkor az ellenkezőjét mondta! Ugyanarról a témáról, ellentétesen beszélt, ugyanaz az ember! Az volt az egyetlen különbség, hogy kinek mondta. Dávidnak is azért oldódnak fel a panaszkodós-szitkozódós zsoltárai, mert Istennek mondja el őket.
Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy megsért a férjem. Egyik esetben bemegyek egy szobába egyedül és dühöngök, kiabálok, káromkodok. Kijövök, és mindenkit sértegetek, bántok. Másik esetben bemegyek egy szobába egyedül, és ugyanazt elmondom Istennek: hogy tehetett velem ilyet a férjem, mennyire megsértett, milyen rosszul érzem magam, stb. Isten jelenlétében, Őt megszólítva átformálódik a gondolkozásom és az érzelmeim. Kijövök, és mindenkivel kedvesen, nyugodtan beszélek. Az ellenkező eredményre számíthatok attól függően, hogy megszólítom-e Istent! Így utólag teljesen összeáll a kép. Éveket küszködtem kérdésekkel, kétségekkel, mi hogy működik, miért van így, stb. Ez van akkor, ha Istenről gondolkozom ahelyett, hogy vele beszélnék!

Nézzük meg a kánaáni asszony történetét:

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. Máté 15:21-28

Ha a kánaáni asszonynak Jézusról kellett volna megállapításokat tennie, ezeket tehette volna:

  • amikor Jézushoz beszélünk, Ő nem válaszol
  • azt mondja magáról, hogy csak Izrael elveszett juhaihoz jött, hozzám nem
  • elutasító, sértően minősít

Jogosak ezek a megállapítások? Igen. Milyen eredménnyel jártak volna az asszony életében? Sértetten, csalódottan hazamegy, a lánya végleg megszállott marad. Mit csinált az asszony az elmélkedés helyett? Megszólította Jézust! „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtam!” És leborult.
Törékennyé, sebezhetővé tette magát, abban volt az ereje, hogy nem zárta el magát a kudarc lehetőségétől. Pontosan azt mondta el Jézusnak, ami volt benne. Nem szépített semmit. Nem azt mondta, hogy „van egy kis családi problémánk, de dolgozunk rajta, nem tudom, te tudnál-e valamit segíteni.” „A lányom kicsit más, mint a kortársai, mi így fogadjuk el, de azért néha nehéz.” „Sokan kritizálják a nevelésünk, de mi tudjuk, mi a legjobb neki. Azért téged is meghallgatlak, Jézus.” Nem. Ez a nő kiáltozott! Azt kiáltotta, hogy a lányát démon gyötri, Jézus könyörüljön rajta! Nem azt kell szégyellni, ha a lányomat démon gyötri, hanem azt, ha azt gondolom, hogy én meg tudom oldani. Az asszony pontosan azt mondta, ami benne volt. Se többet, se kevesebbet, hanem az igazat.

Mi lett a találkozás eredménye? Ez az asszony befedezte a családját. Meggyógyult a lánya, még abban az órában.

Vagy nézzük Dávid és Abigail esetét. Dávid és emberei merő jóindulatból biztosították, hogy Nábál, a gazdag juhtenyésztő embereinek ne essen bántódása és semmije se tűnjön el, amíg együtt jártak Kármelben. A juhnyírás idején aztán Dávid követeket küldött, hogy a jótettért cserébe, kérjenek Nábáltól ellátmányt, ugyanis Dávidnak 600 emberről kellett gondoskodnia. Nábál gorombán elküldte a követeket. Amikor Dávid ezt meghallotta, 400 férfival útra kelt, hogy reggelre „egyetlen férfit se hagyjon élve” Nábál házanépéből. Ezt meghallotta Abigail, Nábál felesége, és rengeteg étellel felpakolva, Dávid elé indult, hogy elejét vegye a vérontásnak.

Amikor Abígajil megpillantotta Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. Lábai elé borult, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös! Hadd szóljon mégis hozzád szolgálóleányod, és hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, hát bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. Most pedig, uram, az élő Úrra és az életemre mondom, hogy az Úr tartott téged vissza a vérontástól és attól, hogy te magad állj bosszút. (...) Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt! (...) Ha majd az Úr véghezviszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged, akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és te magad álltál bosszút, uram! (...) Akkor ezt mondta Dávid Abígajilnak: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy én magam álljak bosszút. Bizony, az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem jössz elém sietve, akkor reggelre egyetlen férfi sem maradt volna Nábál házában! Azután átvette Dávid az asszonytól, amit hozott, és ezt mondta neki: Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam a szavadra, és megbocsátottam. 1.Sámuel 25.23-35

Ha Abigailnak Dávidról kellett volna beszélnie, ezt mondhatta volna:

  • Dávid bosszút áll az őt ért sérelemért
  • nem csak azt bünteti meg, aki megsértette, hanem minden férfit, gondolkozás nélkül kivégez
  • engedi, hogy eluralkodjon rajta az indulat, elképesztő túlerővel jön, és a harag hevében leszámol

Igaza lett volna Abigailnak? Igen! Mire ment volna azzal, hogy ilyen megállapításokat tesz? Reggelre halott lett volna a házában minden férfi. Mit tett ehelyett? Nem Dávidról beszélt, hanem Dávidhoz. Uramnak nevezte, meghajolt előtte. Elmondta pontosan azt, ami benne volt. Nem szépített rajta. Azt hozta, amije van. Mi lett az eredménye? Befedezte a családját. Dávid megenyhült, mindenki életben maradt. Végül az Úr állt bosszút Nábálon, és Abigail Dávid felesége lett.

Tehát a nőies nő törékeny. Nem elzárja magát Istentől, hanem azt viszi hozzá, ami benne van. Az elzárkózó, elemző, megállapító nőnek nincs veszteni valója. Nem teszi ki magát az elutasítás lehetőségének, és azt kapja, amit előre, hidegen meg tud jósolni: veszít. A törékeny, sebezhető nő kockáztat, kiteszi a szívét Istennek, és azt kapja, amit kér: győz! Ha feltesszük azt a kérdést, hogy hogy néz ki egy nőies nő, valószínűleg sokan azt válaszolnák, hogy egyenesen áll, kecsesen tartja fejét. De az Ige azt mondja, hogy a térdein találod.

– folytatás következik –

Balogh Piroska

Szólj hozzá bátran!