Nincs ruha próba nélkül

Már jó három éve, hogy hirtelen nagy változás állt be életemben. Minden előzetes esemény nélkül. Pillanatok alatt az egész életem egy új fordulatot vett. Egyetlen ember eltűntével, számomra minden megváltozott, néha úgy néz ki mintha minden szál összekuszálódott volna, máskor meg mintha minden egyenesbe jönne.

Új környezet, új emberek, lezárult egy életmód, s új vette kezdetét.

Akár egy varrás alatt levő ruha, ha a fonákját nézed ugyanúgy csak csomók, csak értelmetlen káosz, de a színére fordítva gyönyörű látvány tárul eléd. De ehhez mind nagy türelem kell. Kivárni, hogy minden szép lassan a maga helyére kerüljön. S minden öltést meg kell szenvedni, szabályosan vívni a harcot. Semmi szabálytalanság, semmi kihagyás. Fájdalmasan őszinte felmérés, semmi szépítgetés vagy részrehajlás. Minél tovább nyöszörögsz egy helyzeten annál tovább tart a varrás. A Mester ott áll türelmesen minden próbánál talán éppen mosolyogva szemlélve forgolódásod, nézelődésed türelmesen kivárva, hogy rájöjj, hogy nem is a te munkád, csak egyszerűen rá kell hagynod mindent.

Addig míg megvan a magad elképzelése, hogy miként is kell kinéznie annak a ruhának csak topogsz egyhelyben, s minden addigi tudásod latba veted, hogy bizonyíts: igenis az enyém az igazi, hiszen mindig minden hasonló helyzetben bevált, segített. S minél inkább próbálod ezt bizonyítgatni, a szálak annál inkább összekuszálódnak, amitől a látvány elég fájdalmas lesz.

Abban a pillanatban, amikor elfogadod, hogy a mester keze az, mely mindent irányít hirtelen minden a maga helyére kerül. Hatalmas megkönnyebbülés, csend, pihenés áll be egész lényedbe. Egy újabb öltés a ruhán a maga helyére került. Napokig ez a látvány erősít, bátorít, felkészítve ezzel egy újabb próbára. Mert a ruhának el kell készülnie. Ez pedig próbát is szükségel, még akkor is ha a mester jól ismeri kivitelezést, tudja milyen a végeredmény, de ismeri annak a veszélyét is, ha csak egyszerűen ránk adná készen, minden próba nélkül.

Mikor már éppen azt gondolnád, kész, itt már minden csodaszép, rá kell jönnöd, hogy még bőven van munka, s még távolról sincs készen, még valami hiányzik még valamin változtatni kell. Szinte már sürgetnéd a mestert, de ”mindennek meg van a maga ideje”– Ő újabb türelemre int.

Szép lassan szövődik egy élet, formálódik a jellem, növekedik belső emberünk (készül a ruha).

Oh, milyen egyszerű lenne minden már az első próbánál megtanulnánk a leckét! Sok szenvedéstől mentesek lennénk, de talán (bizonyára) ez is hozzátartozik jellemformálásunkhoz. Igen a szenvedés, – bármennyire is kerüljük – fontos tényező.

Én most ott vagyok, ahol mindig is vágytam lenni, de a magam elképzelése és feltételei szerint, ám Istennél ez nem így működik, mert:

Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!  Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Esaiás 55 8-9 (Károli)

Ő az, aki megszabja a feltételeket, Ő határozza meg a körülményeket. Nagy árat fizettem, hogy vágyam teljesüljön. S azt tanulgatom, hogy mindez a javamat szolgálja.

Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. Róma 8:28 (Károli)

Igen még, ha első pillantásra nem is így néz ki, s nehezen alakul ki az a kép, mely ezt bizonyítja is, de hitben elfogadom, mikor tudatosul bennem ez. Isten sosem téved, nála minden tökéletes.

(Folytatás következik)

“Nincs ruha próba nélkül” bejegyzéshez egy hozzászólás

Szólj hozzá bátran!