Nevetve néz a holnap elé

„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé." Példabeszédek 31:25

Ez a kedvenc részem a derék asszony dicséretéből. Nem azért, mert annyira jellemez, hanem mert annyira vágyom rá, hogy jellemezzen, és annyira csodálom másokban a humoros, derűs hozzáállást az élethez.

Könnyen tudok felszabadultan nevetni az önfeledt pillanatokban. De nevetni, amikor a holnapra, a jövőre gondolok, és komor felhők ülnek a homlokomra? Nos, olyankor nem igazán szoktam. Van a nevetés, a jókedv, és van a felnőtt komoly ÉLET. Ez két külön elszeparált dolog bennem.

Mégis így év elején megfogalmazódott bennem, hogy ez így nem jó. Nem kellene annyira komolyan vennem mindent. Többet kellene, nevessek. Mi lenne, ha nevetnék akkor is, ha éppen későn ébredünk reggel és rohanni kell, akkor is, ha a kiskamasz gyermekem folyamatosan kellemetlen szituációkat teremt, akkor is ha úszik a fürdőszoba, mert nyitva maradt a csap? Meg kellene próbálnom mosolyogni magamon, a helyzeten, akkor is ha elsózom az ételt, akkor is, ha bezár a bolt, mire odaérünk, akkor is, ha reggel taknyosan, köhögősen ébred az egész család, akkor is, ha napok óta nem aludtam ki magam, akkor is, ha határidők szorítanak a munkában, akkor is, ha rumli van itthon…

Isten céllal adta a humorra való képességet. A nevetés, a derű, kicsit a síráshoz hasonlóan segít kiengedni a felgyülemlett feszültséget, felüdít. A Példabeszédek könyve szerint a vidám szív a legjobb gyógyszer. Az őszinte kacagás szervezetünkre, az anyagcserénkre, a hormonjainkra gyakorolt jótékony hatását kutatások sora is bizonyítja, ha Isten beszéde nem lenne elég meggyőző.

Felnőttkoromban kezdtem tanulni a humort. Bár vannak vicces alakok a családomban, mégsem jellemezném humorosnak, vidámnak a gyermekkorom közegét. Meg sosem voltam az a jókedvtől kicsattanó természetű.

Aztán több félreértés után (ami éppen abból származott, hogy nem értettem, ha egészségesen viccelődnek velem) megismertem a férjemet. Az első levélváltásaink egyikében kifejtette, hogy neki mennyire fontos a humor, úgy gondolja, hogy az életet ez tudja igazán megfűszerezni.

Vettem a lapot, és próbáltam nyitott lenni a humorra , de az igazság az, hogy nagyon lassan haladok a tanulásban.  Több mint egy évtized házasság után, időnként még mindig képes vagyok felcsattanni a férjem vicces megjegyzésein, amivel csak a feszültséget szeretné oldani.

Amíg jegyzetet készítettem ehhez a cikkhez, a kisfiam rohangált körülöttem egy kis műanyag, lábbal hajtható autóval. A lábai túl hosszúnak bizonyultak ehhez a járgányhoz, és pontosan előttem felborult vele. Hason feküdt a földön és kétségbeesetten kereste a tekintetemet. Természetesen összerezzent a lelkem, de nyugalmat parancsolva magamra a szemébe néztem és nevettem egyet. A reakció nagyon látványos volt. A sírásra görbülő szájacska mosolyra váltott, és a kis hároméves legényke felugrott és jókedvűen kocsikázott tovább.

Többször kellene a kritikus pillanatokban derülnöm, nevetnem, mosolyognom. A gyermekeim már az apjuk humorán edződnek, értik ezt, de a kritikus pillanatban hajlamosak az én túldramatizáló mintámat követni. Felelősségem van ebben is. Azt aratom, amit vetek. Most már nem csak a férjem kedvéért kell változzak ebben, bár ez is nagyon nyomós ok, változnom kell a gyermekeimért is. És változnom kell, azért is, mert az Ige, és általa az Isten nyomatékosan tanácsolja, szinte parancsolja, hogy örüljünk.

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” Filippi 4:4

A Biblia rengeteg helyen ír arról, hogy az Úrnál öröm van. Igazi, hamisítatlan öröm, amit bármennyire is üldözünk másban, máshol, csak Nála tudunk megtalálni. Ez az öröm nem függ össze a körülményekkel, mert az Istennel való kapcsolat, a csendesség, az ima a forrása.

„… az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!”  Nehémiás 8:10b
 „Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.” Zsolt 34:6

Ha valamit nagyon szeretnék ebben az évben megtanulni, az az, hogy ne azt várjam, hogy a körülmények megváltozzanak, és felnevethessek végre, hanem tudjak őszintén örülni a szívemben, és nevetni a számmal a kevésbé ideális pillanatokban is. Azokból valószínűleg több lesz.

Az igazi öröm átütő, hatással van másokra. Miközben képeket keresgéltem illusztrációnak, annyi tökéletes és szép fotót kellett kihagyjak, mert az örömöt, a szívből jövő nevetést nem lehet hamisítani.

„Akik Rá tekintenek ragyognak.” olvasom a  Zsoltárokban. Mózes jut eszembe, akinek az arca Isten dicsőségétől ragyogott miután szemtől-szembe beszélt vele az Isten.

Ha nem csak kéréseim sorolására futok Istenhez, hanem csodálom, imádom Őt, akkor visszaragyoghatom az Ő dicsőségét. Ha megfürdök Isten jelenlétében, akkor nem a genetika, nem a korom, nem a ráncok, nem a smink vagy a hiánya, fogja meghatározni a kisugárzásom. Isten jelenlétébe, a menny, az örökkévalóság örömébe kóstolhatok bele, és azt ragyoghatom mások felé.

Erre vágyom!

Szólj hozzá bátran!