Ne sétálj bele a csapdába!

A szeretet nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 1. Kor. 13:5

A napokban többször is a sértődés csapdájába estem. Pedig olyan szépen elkerülhettem volna. Mindig megvolt a kiútra a lehetőségem, de újra és újra vonzott valami, hogy visszatérjek a gondolkodásommal, az érzelmeimmel a sérelem keserű ízére. Mert olyan jogosnak tartottam, hogy így érezzek. És ahogy ezen agyaltam sajnos eltávolodtak a gondolataim Krisztustól, az engedelmességtől és újra meg újra önmagam és a sérelmeim körül forogtak.

A sértődés bűn. De több, mint egy aprócska kis csetlés-botlás az Úr útján. Egy valóságos csapda, amibe ha belesétálok, már nem olyan egyszerű kijönni belőle. Elindít egy mérgező folyamatot bennem, és az aktuális kapcsolatomban. Megkeresi a régi sebeket, sérüléseket, ahol fogást, kapaszkodót talál rajtunk. Ezeken a pontokon túlérzékenyek vagyunk, és becsaphatóak.

Isten végig nyújtja a kezét, hogy kiemeljen ezekből a csapdákból, csak el kell döntenünk, hogy megbocsátunk, hogy a szeretet mellett döntünk, amelyik nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.

A Biblia azt írja, hogy ha nem bocsátunk meg, akkor becsap bennünket a Sátán, ez a szándéka (2. Kor. 2:10,11). A sértődés, az ő felségterülete. Ha ott maradunk, akkor az ő csapdájában kínlódunk. De Isten bölcsessége van bennünk, ezért átláthatunk a gonosz szándékain. Nem kényszerülünk rá, hogy belesétáljunk a sértődés csapdájába és ott vesztegeljünk újabb sérüléseket szerezve.

Sokszor halljuk, hogy a bűn görögül „céltévesztést” jelent. Most a sérelmeimet nézve ezt láttam.  Vétkeztem, teret adtam a fortyogásnak, bosszankodásnak, és ez kimozdított a helyes irányból, és magam körüli egocentrikus pályára helyezett.

Valaki úgy magyarázta, hogy az önmagunk körül való forgolódás egy veszélyes örvényhez hasonlít, ami végül nagyon mélyre ránt. A depresszió is lehet egy ilyen mélység. Ilyen komoly lenne ez a csapda?

trap

Mit kezdjek, akkor, ha felüti bennem a sértődés a fejét?

  • Ne akadjak ki! A vírusokat és baktériumokat is elkapjuk időnként. Csalódásaink és sérelmeink is lesznek. Ne keseredjek el.
  • Ne beszéljem ki másnak sérelmeim! Ez a legrosszabb, amit tehetek vele. Mert csak még jobban elmélyül, főleg ha az illető együttérzésének ad hangot. Nem fogok megkönnyebbülni, csak rosszabb lesz.
  • Hozzam az Úr elé! Neki öntsem ki a szívem, és kérjem, hogy segítsen ezen szeretettel túllépni. Az én szeretetem kevésre elég, magamtól csak azokat esik jól szeretni, akik engem is szeretnek, erőfeszítéseimet értékelik, elfogadnak. De ez a fajta szeretet nem több a farizeusokénál, vagy a világénál.

DE

„szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” Róma 5:5
  • Legyek résen! Ha nyomás alatt van az életem, fáradtság, betegség, stressz, ilyenkor valahogy sokkal több okom kerül megsértődni. Figyeljek, legyek ennek tudatában, felkészülve a betolakodóra.
  • Ne engedjem csapongani a gondolataim kontrollálatlanul! Isten közelségében változzak meg az értelmem megújulásával. Az Ige, az ima, a böjt, a lelki táplálék segít gondolataimat megőrizni a Krisztusban.
  • Gondoljak arra, hogy lehet nem is volt semmi bántó szándék a másikban, csak az én vevőkészülékem sérült, gyógyulásra szorul.
  • Ha nagyon jelentős, fontos a kapcsolat (házasság, szülő-gyermek, testvér közeli barát) akkor érdemes néha megbeszélni a dolgokat. Lehet, hogy csak ki kellene mondani dolgokat a félreértések elkerülése végett. Már többször előfordult, hogy sértődés volt bennem a férjem felé, és amikor végül megbeszéltük a helyzetet, kiderült, hogy valamiképp én kreáltam az egész problémát. Pl. nem kértem segítséget, hogy később legyen okom neheztelni, hogy annyi minden rám maradt. Lehet ti soha nem csináltatok még ilyet, velem sajnos már többször is előfordult.

A megoldás a világosság. Sose hagyjuk abba, hogy világosságot kérjünk Istentől. Krisztus értelmét, bölcsességet.

A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. Példabeszédek 13:14

 

“Ne sétálj bele a csapdába!” bejegyzéshez egy hozzászólás

Szólj hozzá bátran!