Ne CSAK lelkesedj!

Napjainkban, a legtöbb munkahelyen alapvető elvárás, hogy az adott szakterületen belül dolgozó személy időközönként képzéseken vegyen részt. Így biztosítva, hogy tudása korszerű marad. Én magam is egy olyan szakterületet választottam, ahol folyamatosan tanulni kell.
Egyszer egy ismerősöm így fogalmazott: “Jó dolog tudni, de tanulni nem szeretek.” És valóban így van, egy vastag könyv tanulmányozásánál lendületesen nyargalunk át az első oldalakon, de körülbelül a könyv felénél ez a lendület megcsappan, sőt a vége felé már keservesen, alig-alig győzzük le az előttünk tornyosuló oldalakat.
Miért beszélek erről? Mert ehhez rengeteg kitartás szükséges. Talán működik egy, esetleg két évig, de tíz vagy húsz éven keresztül naponta tanulni? Valóban, egy kicsit ijesztően hangzik.
Figyelem a körülöttem élő embereket, a mai fiatalokat, középkorúakat, és csodálkozom azon, hogy mennyi mindent képesek megtenni az előttük lebegő cél érdekében. Hosszú éveken át küzdenek, hogy egy másik szerepkört tölthessenek be a munkahelyen, vagy harcolnak más dolgokért, de nem is az a lényeg, hogy mit igyekszenek elérni, hanem az, hogy megszégyenítően sok kitartással teszik mindezt.
Feltettem magamnak a kérdést:
Kitartó vagyok naponta a szeretetben? Szeretni többet jelent, mint kedvesen mosolyogni. Egy nő szeretetnyelvébe a gondoskodás is bele tartozik. Ezt naponta tenni kell. Kitartó vagyok ebben a szeretetben, vagy csak tehernek érzem?
Kitartó vagyok a türelemben? Egy gyermek sokat formál a személyiségünkön. Én nagyon türelmetlen nő vagyok, de kislányom révén naponta erősödnöm kell a türelemben. Kitartó vagyok ebben a formálódásban?
Miközben sorban tárultak fel a kérdések a lelkemben, valami megállított.
Hajlandó vagyok tanulni Istentől? Hiszen, tudjuk, hogy minden fát gyümölcséről lehet megismerni. És az életem értékét nem a Bibliai lexikális tudás, hanem a gyakorlatban kirajzolódó megélt kapcsolat adja meg. Természetesen ehhez ismeret is szükséges. Tehát, kitartó vagyok ebben a fajta tanulásban? Kitartó vagyok azon alkalmak keresésében, amikor megélhetem azt, amit Istentől tanultam?
Mulandó, tovarebbenő célok elérése érdekében olyan sok energiát képesek vagyunk odaszánni. Mennyire vagyunk kitartóak a mennyei célok elérésében?
Mennyire vagyunk kitartóak a hétköznapok próbái között?

„Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9,26-27)

 

run

Szólj hozzá bátran!