Nagyszombat

A világtörténelem legcsendesebb napja. Ennyit találunk róla az igében:

“Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a holttestek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy ünnepnap volt.” (Jn 19,31) “Amikor elmúlt a szombat…” (Mk 16,1)

Vajon miért várt Isten a test feltámasztásával? Jézus már a Mennyben volt, ahogyan megígérte a latornak (Lk 23,43). Mi maradt a földön?

Kettéhasadt kárpit, véres kereszt, lepecsételt sír, tőrrel átjárt anyai szív, szétszéledt tanítványok.

Hogyan is telhetett a szombat a tanítványoknak? Tele csalódással, érthetetlenséggel, magánnyal, zavarodottsággal, félelemmel? Pedig egész Jeruzsálemben ünnep volt, a Páska ünnepe. Feltűnt nekem az is, ahogyan az asszonyok megtartották a szombatot: “illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.” (Lk 23,56) Pedig ez aztán igazán különleges helyzet volt, és maga Jézus mondta, hogy az Emberfia ura a szombatnak… Mégis tiszteletben tartották. Ez is mutatja, hogy tanítványai értették, Jézus betöltötte a törvényt, nem pedig áthúzta azt, ahogyan ellenségei próbálták rágalmazni.

Csodálom, ahogyan Isten lénye tökéletes, és semmiképpen sem húzza át kimondott szavát. Jézus megmondta előre, hogy harmadnap feltámad. Csak azt a szombati napot kellett volna átvészelni valahogy…

Nemrég feltevődött a kérdés számomra, hogy melyik bibliai nő szeretnék lenni, ha lehetne választani. Nagyon erősen megfogalmazódott bennem: csakis Jézus feltámadása után tudnám elképzelni az életemet itt a földön. Jézus élete és munkássága, váltsághalála és feltámadása az, ami igazán értelmet és vigasztalást ad az életemnek. Azt pedig iszonyúan nehéz élethelyzetnek látom, hogyha szeretett Mesterem szenvedését kellene végignéznem, szívemben a sok kérdéssel, fájdalommal, hittel, kétségeskedéssel, önváddal… Isten különleges kegyelmét látom, hogy tanítványai nem roppantak bele a legsötétebb péntekbe és a legcsendesebb szombatba. Ma hálás vagyok azért, hogy nincs többé Nagyszombat. Hogy a mai csendes várakozásban már ott a reménység, az evangélium csodás titka. A sír nem tarthatja fogva az Élet Urát. És nem azonnal, ahogyan sokszor várnánk és sürgetnénk a Mindenhatót, de a megprófétált, a kijelentett, a megfelelő időben Isten megmutatja hatalmát.

“Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.“ Jn 2,22
Lehet, hogy kis életed egy területén éppen “nagyszombat” van. Fájdalom, szenvedés utáni nagy csend. Ahol még minden értelmetlennek tűnik, nincs magyarázat, nem tudod helyére tenni a kijelentést. Örömhír ma számodra: nagyszombat nem tart örökké. Nemsokára meglátogat az Úr. Addig is, csak légy türelemmel, és bízzál Benne. Akkor is, ha látszólag nincs magyarázat. Hidd el, Ő nem cselekszik értelmetlenül. Eljön a győzelem vasárnapja, és te még hatalmasabbnak, még inkább imádatra és szeretetre méltónak fogod látni a Királyok Királyát.

Az is lehet, hogy ma éppen minden van nálad, csak csend nincs. Arra biztatlak, szakíts ma időt arra, hogy Isten megtaláljon az Ő igéjén keresztül, és legyél csendességben. Hiába minden felhajtás: finom ebéd, tiszta lakás, szép öltözet, ha Jézus munkájának csúcsa téged közömbösen hagy. Jézus Krisztus várja a te imádatodat. Ígérd meg ma neki, hogy az ünnepen Ő lesz az, Aki leginkább érdekelni fog. Így lesz igazi húsvétod.

“Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Mt 6,33

Szólj hozzá bátran!