Motiváció

Itt ülök a gép előtt, hogy írjak – a motivációról, és bevallom, hogy össze kell kaparnom magamban a lelkesedés morzsáit.

Nem ösztönöz megfelelően az, hogy ennek a cikknek már az elküldött leveleim között kellene lennie. Ez külső motiváció. Mint a piros pont vagy az édesség a gyereknek. A hatékonysága elenyésző, és túlzott alkalmazása kifejezetten káros.

Ami az én pillanatnyi motivációmat illeti, inkább gátló tényezőket tudnék felsorolni, de nem untatlak titeket az összessel, a konyhában tornyosuló mosatlan edénytől a nyakfájáson keresztül a nagy lomtalanítási akcióig. Képzeljétek az is szorongást okoz, hogy a cikk végén ott van a nevem. Meg kell szokjam. A szorongás pedig keményen gyilkolássza a motivációt.

Pedig szeretnék motivált lenni, mindig, nagyon. Amikor be vannak indulva a mozgatórugók bennem akkor igazán hatékony tudok lenni, nagyobb erőfeszítésekre vagyok képes, minden akadály leküzdhetőnek, megoldhatónak tűnik, kreatív ötleteim lesznek, az írásban csak úgy tolulnak a szavak, megáll az idő, nem érzem a fájdalmat, nem zavar a zaj…

A középiskolában és később felsőfokú tanulmányaim során is tanultam pedagógiát. Bűvös szó a pedagógiában a motiváció.  Úgy gondolom művészet a sok különféle gyereket lelkesíteni. Vannak gyerekek, akiknél egyszerűbb, másoknál komoly kutatómunka megtalálni a kulcsot, amivel fel lehet tekerni, hogy szárnyaljon. Hamar rájöttem, hogy a külső motivációval csak nagyon módjával kell élni, és inkább olyan szálakat mozgatni meg a gyerekek lelkében, amelyek belülről fognak, sokkal nagyobb hatékonysággal működésbe lépni. Ilyen a kíváncsiság, a tudásszomj, a kihívás, a személyes érintettség, érdeklődés a konkrét visszajelzés, élményszerűség stb.

Mostanában fogalmazódott meg bennem, hogy Isten is így motivál. Nem piti apróságokkal, jutalmacskákkal próbálja felkelteni az érdeklődésünk, hanem a lelkünket szeretné megragadni. Az a vágya, hogy ne a külső törvények és szabályok tartsák életben a Vele való kapcsolatunkat, a szolgálatunkat, az imádatunkat hanem belülről, nagyon mélyről működjön.

„Azok után a napok után majd új szövetséget kötök Izrael népével — mondja az Úr — és az ilyen lesz: törvényeimet beírom az értelmükbe, és a szívükbe vésem, Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”  Zsidók 8:10 

És Istennek erre csodálatos eszköze van: a Lélek.

„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít." 2.Korinthus 3:6

Ha összeszedem magam, elég jól tudok másokat motiválni, bátorítani, de én magam gyakran elakadok, amikor át kellene lendülni egy-egy problémahelyzeten. Könnyen kedvem szegik a kihívások és a tehetetlenség érzése. Hallottam egy nagyon jó történetet, ami segítséget nyújtott az utóbbi időben, amikor kihívásokkal és ijesztő helyzetekkel találtam szemben magam vagy csak egyszerűen fel akartam adni dolgokat.

„Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor elkezdett esni az eső. Fújt a szél, dörgött az ég, tépte a fákat. A fogadós látta, hogy egy idős ember egészen a kabátjába burkolózva, a szélnek szinte nekidőlve kaptat a meredek ösvényen fölfelé. Megszólította őt:
– Apókám térjen be hozzánk, amíg elvonul a vihar! Ugyancsak bajos ilyen időben följutni!
Az öreg vidáman válaszolt:
-Kedves barátom, nincs szükségem rá! A szívem már fönt van, így a testem többi része már könnyen követi őt!”

„A jó motiváció nem más, mint a szív előreküldése!” Uzsalyné Pécsi Rita

Nagyon megtetszett ez a gondolat. Először futás közben próbáltam ki. Általában öt kört sikerült futni a parkban. Aznap úgy éreztem négyre sem leszek képes, de eszembe jutott a kis történet az öregemberről, és arra gondoltam, hogy előreküldöm a szívem. Ott fog várni a park kijáratánál a hatodik kör után. Végül is ezt csinálom máskor is, csak nem tudatosan, a wc takarításnál, a porszívózásnál, egy vasárnapi ebédnél. Látom az eredményt, elképzelem a tisztaságot, az elégedetten kanalazó társaságot.

Aznap hét kört futottam. Nincs nagy jelentősége, de gyakorlásnak jó volt abban, hogy hogyan vegyem rá magam nagyobb erőfeszítésre.

És ott miközben róttam a köröket eszembe jutott az a hely, ahová újra meg újra előre kell küldjem a szívem.

A mennyország.

A hely ahol Krisztus az Atya Isten jobbján ül. Az öröm, ami ott vár. Minden, ami itt van csak halvány árnyéka annak miben részünk lesz az örökkévalóságban. Jézust is ez ösztönözte, ez tartotta a pályán, amit az Atya kijelölt számára.

„Közben le ne vegyük szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője. Ő elszenvedte a kereszten a halált. De mivel arra az örömre gondolt, ami rá várt, nem törődött a szégyennel, amit a kereszten való kivégzés jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. Zsidók 12:2-3 

Jézus beszélt arról, hogy el lehet itt a földön is venni az apró kis jutalmainkat, hajhászni az emberek csodálatát, hivalkodni a jócselekedeteinkkel, kirakatba tenni az imáinkat a böjtölésünket. Vallásosan, és szépen csomagolva is lehet földi kincsekbe fektetni, akár magunkat is becsapva.

És itt gondolkodnunk kell a pénzről is, az anyagi jólétről, mennyire fontosak ezek? És ha megadatott a gazdagság, a „több mint elég”, mennyire szolgáltunk ezzel mások felé? A szívünk egyszerre csak egy helyen lehet. Ott ahová a kincseinket gyűjtögetjük.

„Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Máté 6:21

Ha a szívünk a megfelelő helyen van, ha nincs ehhez a földhöz ragadva, hanem előreküldtük a mennybe, és annak tudatában élünk, hozunk döntéseket, hogy átutazók vagyunk, és sokkal jobbra várunk, akkor elérhető számunkra a tartalék motiváció és segítség.

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Filippi 2:13 
„Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket." Filippi 2:13 (EFO)

Pápai Márta Zsófia

Szólj hozzá bátran!