A fáradt, felüdülést. A vívódó, békességet. Az árva, otthont. A meddő, gyermeket. A beteg, egészséget. A munkanélküli, munkahelyet. A gyenge, erőt. A szomorú, örömöt. A gyászoló, vigaszt.
Te mit akarsz Jézustól?
Szívembe hasít a tudat, hogy bár meglepő, de milyen sokszor kevesebb kell nekünk, mint amit igazából kaphatnánk. Igen, életbevágó, fontos szükségek ezek. És ezeknél valóban csak egy van, ami/aki több: Jézus.
Ő ezt mondja:
"Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." János 6,35
Izráel népe míg a pusztában vándorolt, naponta tapasztalta az Úr gondviselését a mannában, vezetését a tűzoszlopban vagy a felhőben. Isten volt velük, mégis zúgolódtak, más kellett nekik. Milyen csalárd, milyen hűtlen tud lenni a szív!
Nekünk az „élet kenyere” jutott, Jézus Krisztus.
Mégis van, hogy a mannának jobban örülnénk? Vagy bárminek, ami más, amire úgy érezzük, szükségünk van… jobban, mint Krisztusra? Csúnya ezt így kimondani, de az érzéseink és a vágyaink hamar elárulják, mi a leghőbb vágyunk, miben van az örömünk, miben keressük a szabadulást, miben lelünk boldogságot.
Ha minden helyzetünkben Jézust keressük, Őt megismerve lesz miénk a lelki felüdülés, a békesség, az otthon, a lelki család, a lelki egészség vagy akár gyógyulás, az elhívás, a munka, az erő, az öröm, a vigasztalás.
Te mit akarsz Jézustól?
Bármi is lenne az, hiába kopogtatsz más ajtón, egy ajtó van:
„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.” János 10:9