Mire használjam az életem?

Földi életünk során talán a legerősebb kapocs a szeretet. Tudjuk ezt, mégsem akarjuk tudomásul venni, hogy ez azt is jelenti, hogy szellemileg ez az egyik legtámadottabb területe az életünknek. Gondolkoztunk már azon, hogy Jézust miért pont egy tanítványa árulta el? A bizalom, a szeretet sebezhetővé tesz, és pont ezt akarja kihasználni a Szétdobáló. Mindannyiunk életében vannak olyan mélyre temetett események, érzések, amit időnként próbálunk a feledés homályába száműzni. Nevezzük ezeket „érzelmi vakfoltnak”. Talán a kritikus helyzetek abból adódnak, hogy valamelyik – esetleg fel sem ismert – érzelmi „vakfoltunkra”, mélyre temetett tulajdonságunkra tapintanak rá. Ilyenkor automatikusan beindulnak a megszokott védekező mechanizmusaink, és megkezdődik az egymás bosszantásának végeláthatatlan köre. Ez, az Óember reakciója, de ha Isten Igéje itatja át lelkünket, akkor túl tudunk ezen lépni. 

„Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek.” 1 Péter 2: 19-21

A kereszten megnyilvánuló szeretet sok bűnödet, bűnömet elfedezte. Úgy gondolom, hogy ennek megtapasztalásából erőt tudunk meríteni akkor, mikor szeretteink rátaposnak valamelyik érzelmi vakfoltunkra. Minden ilyen alkalommal Krisztusra mutatunk, aki látta, hogy vétkeztünk/tévedtünk, de a szeretetéből nem estünk ki.

„Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.” 1 Péter 4:8

Mostani életünkben a kapcsolatok számítanak leginkább. A Biblia azt mondja, hogy szeretet nélkül az élet értéktelen és eltékozolt.

"Nem számít, mit mondok, mit hiszek vagy mit csinálok, szeretet nélkül nincs semmim, ami értékes lenne." 1Kor 13:3, (MSG ford.)

De miért van az, hogy mégis a kapcsolataink “húzzák a rövidebbet”? Ha tudjuk, hogy a szeretet mennyire fontos, miért nincs időnk azokra az emberekre, akiket szeretünk? Azért, mert elfoglaltak vagyunk. Mert a legfontosabbnak tartunk olyan dolgokat, amik csak másodlagosak vagy egyáltalán nem lényegesek az életben, és ennek a kapcsolataink isszák meg a levét. A szeretetet azonban semmivel nem lehet pótolni. Az élet nem a teljesítményről, a jó időbeosztásról vagy az elismerésekről szól, hanem a szeretetről. Ne engedd, hogy az életedben lévő sürgés-forgás ezt elfeledtesse veled.

MERT A SZERETET A LEGJOBB, AMIRE HASZNÁLHATJUK AZ ÉLETET.

„Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak”

(Ady Endre – Szeretném, ha szeretnének)

 

Lombos Andrea

Szólj hozzá bátran!