Mindenért hálát adjatok

“...mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1 Thessz 5,18)

Hogy lehet mindenért hálát adni? A betegségért? A fájdalomért? A megpróbáltatásokért? A kellemetlenségekért?

Bevallom, nem megy jól ez még nekem. Isten folyamatosan tanít, és elém hozza ezt az igét, pont akkor, amikor a legnehezebb.

Utólag persze, mikor már elvonultak a felhők, elállt az eső és a szél, és a csöndben csak egy hosszú felsóhajtás hangja hallatszik, akkor már könnyebb keresni a hála-okokat. Vizsgálni jobbról is, balról is, reménykedve cserélgetni a perspektívát: ezért talán megérte, vagy amazért még jó is volt.

De mi van akkor, amikor a legvadabb a vihar, és a fejem csak a hasogató gondolatokkal, a szívem pedig mázsás súlyú érzésekkel van tele? Mit teszek olyankor?

A kisfiúnk ismét súlyosan megbetegedett, ráadásul a tengerparti nyaralásunk utolsó éjszakáján. Utunk így nem haza, hanem a kórházhoz vezetett, és kényszerből távollétünket megtoldottuk még egy másfél nappal. Pedig imádkoztunk, egész éjjel imádkoztunk, hogy a fiunk állapota megforduljon, ahogy azelőtt már sokszor megtörtént. De most másképp döntött Isten, és kórházi segítséget kellett igénybe venni. Ahogy láttam a fiamat, ahogy levegő után kapkod, de már ott van rajta az oxigénmaszk, átjárt ez az ige. Mindenért hálát adjatok. A betegségért ott nem tudtam hálát adni, de azért már igen, hogy elérhető számunkra a kórház, és tudnak segíteni a gyermekemen. Ezek a gondolatok kiszorították a lázadás és a csüggedés ostromkatonáit. Egyszerűen csak arra vágytam, hogy tudjam, Isten ott van, és mindent kézben tart. Az Úr nem hagyott kétségeskedni, ezért pedig nagyon hálás voltam. Ha mesélte volna nekem valaki, hogy milyen dolgokon kell időnként átmenni egy felnőtt embernek, egy szülőnek, talán messze futottam volna a felelősségtől és a kilátástalanságtól. Milyen csodálatos, hogy a legszorongatottabb helyzetbe sem kell senkinek sem beleroppanni, aki Istenben bízik!

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.” (Zsolt 18:3)

Édesanyám gyakran emlegette ezt az igeverset, mikor kérdezték tőle, hogyan tudta elviselni a sok megpróbáltatást. Gyermekként magamba szívtam, megtanultam ezt az igét. Úgy szeretném ezt a szilárd hitet én is megélni a gyermekeim előtt!

Csak az tud mindenért hálát adni, aki Krisztusban van. Akár nehézség, akár öröm és nyugalom lesz ma a részed, ne feledd, „mindenért hálát adjatok”. Ez Isten akarata, és ez lesz a javadra.

Szólj hozzá bátran!