Mindenekelőtt

Ha lehetne a fél életemet táborokban tölteném. Komolyan! Pedig rendszeresen kevesebb pólót rakok el, nem én állítom össze az ételeket, ami az asztalra kerül, van néhány ének, amit egyszerűen nem lehet levenni a repertoárról…. De egyszerűen a táborban minden más.  Az ízek, az imák, a barátságok, a játékok, az estek. A közös együttlét életre hív bennem valami nagyon mélyet, ami azt mondja együtt jó.

A táborvezetésben azért vannak, nem szeretem feladatok is. Például a fegyelmezés, vagy amikor kamasz fiúkkal kell harcolni a lefekvési idő miatt.

Két éve volt egy kissrác, akit egyszerűen nem tudtam jobb viselkedésre bírni. Minden pedagógiai eszközzel azon voltam, hogy segítségére siessek, lekössem a figyelmét, az extra energiáit, de mindhiába. Végül egy nap azt mondtam neki, hogy ha nem hagyja abba mások zaklatását, babrálását, kijárkálásokat, akkor a tanítások alatt az ölemben kell ülnie. Mondanom sem kell, hogy ez bevált. De akkorra már annyit unszoltam, hogy amikor már megláttam az jutott eszembe, hogy biztos megint rossz lesz, forgattam a szemem minden kis pisszenésére. A hét végére már alig vártam, hogy ne lássam egy évig, hogy majd csak a távolból kelljen gondolni rá, és úgy voltam vele, hogy azt se bánom, ha jövőre másik táborba megy… Nap végére megrémített a gondolat, hogy szívem rejtett embere csak eddig bírta fáradhatatlan szeretettel. Pedig mi ez ahhoz képest, amit én szoktam művelni Istennel. Hányszor és hányszor bukom el egy nap? Vihetem az igát a gyerekek előtt, a gyülekezet előtt, önmagam előtt, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok…

Jézus, már megint csak annyi voltam, aki Nélküled vagyok. Bocsi, tudom, hogy te szereted ezt a gyereket, de én most nem annyira. Ha ezen tudnál segíteni… Tedd meg! Ámen

Ritkán történik olyan meg velem, de akkor megadatott, hogy a szeretetért kuncsorgó imámra azonnali érzelmeket és ragaszkodást adott Isten. Szerintem megérezte a kis gézengúz is.

Másnap délután fürdőzni voltunk a táborral. Dobálgattam a gyerekeket a vízbe, csak úgy finoman, mikor azt vettem észre, hogy valaki egyre közelebb köröz körülöttem, és a mindig beállított hajú, megbiccenti kis fejét, és kérőn néz rám.

        Kidobjalak?

A csobbanás után elmerültem a hálában. Milyen jó dolgom van! Mélyen meghatott, hogy van mégis szeretet nekem is, meg mindenkinek és megtanulhatom adni én is, áradhat belőlem is élő víznek folyamai, mert képessé tesz rá az, aki engem is elhordoz.

Isten előtt nincs szerethetetlen. Előttem sem kell lennie. Nehéz természetek, kemény életszakaszok, rossz napok tagadhatatlanul vannak meg lesznek. De amire nekem figyelnem kell az valami egészen más.

"A legfontosabb mindenekelőtt, hogy mutassátok ki mély szereteteteket egymás iránt, mert a szeretet elfedez sok bűnt." 1. Péter 4:8, NLT fordítás

Nyúl Sára 

Szólj hozzá bátran!