Milyen tanácsadó vagy?

A gyülekezeti ifjúság és benne a mi családunk is, alkalmanként szoktunk anyagilag segíteni egy hátrányos helyzetű családot. Eddig nagyon szép a kép, csakhogy az a hátrányos helyzetű család nagyon sokszor visszaélt a bizalmunkkal, akár még számlát is hamisított, csakhogy több pénzt kaphasson, és ahogy telt az idő egyre követelőzőbbé vált. Férjemet gyakran felhívták, sokszor még lehetetlen, késői órákban is, ő meg akárhányszor beszélt velük mindig kedves és tisztelettudó volt. Kevésbé én. Egyszer ugyanis, amikor már egymás után tizedjére telefonáltak, elvettem a telefont, és szépen kioktattam a feleséget, hogy ne legyen ilyen inszisztens, értse meg, nem csak ő és az ő problémája létezik a világon.

Ó, de hiszen visszaélnek velünk, és még ráadásul az imaházba sem járnak, pedig hányszor hívtuk. – panaszkodtam a férjemnek – Hagyjuk őket, nem érdemlik meg, hogy segítsünk nekik.
Nem azért segítünk – válaszolta a férjem – hogy járjanak imaházba, hanem mert elénk hozta őket Isten, a többi meg nem a mi dolgunk.
Elszégyelltem magam, és ahogy hallgattam a férjem válaszát, ledöbbentem saját tanácsomon. Mit is mondok én most a férjemnek hívő feleségként, segítőtársként? Hogy álljon ellen Isten akaratának? Ledöbbentem saját magamon. Engedtem, hogy a negatív érzelmeim leuraljanak, és a saját bűnömbe akartam belesodorni a férjemet is.

Ahogy ezen gondolkodtam, számos hasonló példa jutott eszembe a Bibliából. Már az első oldalakon ott van Éva, aki egy emberiséget meghatározó rossz tanácsot adott férjének, bűnbe csalva őt. Aztán ha tovább lapozunk, olvasunk Sáráról, aki nem bírt várni Isten ígéretére, és azt tanácsolta férjének, hogy nemzen utódot a szolgától. Mekkora tragédia származott ebből a tanácsból is. Aztán látjuk Rebekát, aki saját férje becsapására tanácsolja fiát, Jákóbot. Ezeknek a nőknek valamilyen szinten mind kapcsolatuk volt Istennel, sőt Éva teljesen bűntelen volt, és Istennek olyan közelségét élvezhette, mint egyik nő sem azóta. Mégis, hallgatott a kísértő hangjára, és bűnre csalta férjét. Ahogy nézem ezeket a nőket, bevallom, kicsit elfog a félelem. Ennyire befolyásolhatók, csábíthatók vagyunk mi nők? Sajnos igen, Isten „érzelmibb” lényeknek alkotott minket, mint a férfiakat, hogy a szívünk rezonáljon a jóra, a szépre, a szeretetre, az irgalomra, a könyörületességre, de ha kicsit is helyet adunk a bűnnek, ez az érzelmi lélek hamar áthangolható, és ugyanazzal a lendülettel amellyel a jót tette, pusztítani képes.

Hála azért, hogy a Biblia beszámol olyan nőkről is, akik jó tanácsokat tudtak adni. Ott van például egy majdnem nő :), egy kislány, aki fogságban van egy Naámán nevű hadvezérnél. Amikor ez megbetegszik, tudja, milyen tanácsot kell adjon neki, és az ura meggyógyul. Aztán ismerjük Debórát, aki egész Izráelnek tanácsot adott, és hozzá ment a nép mindenféle kérdésével.

Te milyen tanácsadó vagy? Mi motivál, ki befolyásol téged, amikor tudatosan vagy nem tudatosan tanácsokat osztogatsz? Az Ige azt  Ézsaiás 9. részében Jézust Csodálatos tanácsadónak nevezi.

„Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme” Ézsaiás 9, 5

Álljunk be Jézus nyomdokaiba újra, és könyörögjünk azért, hogy az ő Lelke tudjon uralkodni bennünk, valahányszor tanácsra nyitjuk a szánkat.

Szólj hozzá bátran!