Mihez kevés ma az erőd?

Kislány koromban mindig vágytam arra, bárcsak nagy lehetnék már. Amikor eljött az ideje a „nagy életnek”, akkor mégis volt vagy van, hogy túl kicsinek, túl gyengének, túl erőtelennek éreztem, érzem magam. Vannak új és vannak megszokott dolgok, vagy akár a mindennapi élet velejárói, mindenféle síkon, amihez kevés a mi erőnk. Megbocsájtani, újat kezdeni, szeretni és nem neheztelni? Bízni és hinni, amikor éppen egy kiábrándító kő törte össze a szíved? Miben van most éppen szükséged erőre?
Egyik este az Úr a 2Kor 12,9 üzenetében üdített fel:

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”

14257618_1755102751381147_1670796158388880724_o

Tanulj meg kegyelemből élni – súgta nekem az Úr – főleg a gyengeség és főleg az erőtlenség idején. Nem baj, ha önerőből nem megy.
Amikor minden elfogy, a kegyelemből akkor is marad, pont akkor, pont ott és pont az én számomra is elérhető!
Amikor semmi nem elég, a kegyelem akkor is pont annyi, amennyire szükségem van!
Hányszor voltam úgy, hogy nem értettem valami miért történik, csak azt tudtam, az Úr rendelkezik egyedül az életem felől, és ha más elvenné az erőmet, Ő adja az övét, hogy „lakozzék bennem”. Ne csak látogasson néha, hanem lakozzék. Úgy tűnhet, könnyen kimozdítható, kiszolgálgatott egy törékeny női élet, de ha Krisztus benne lakozik, akkor senki és semmi más nem lehet nagyobb befolyással. Ő rendelkezik a törékeny élet felől is. Mindent kezében tart.
Hányszor megadta az Úr azt a csodát, hogy valaminek erőtlenül bár, de imádkozó szívvel, csak úgy nekifogtam, az Úr pedig elvégezte. Mert valóban az erőtlenségemben mutatkozik meg leginkább az Ő ereje.
Megtanulni kegyelemből élni. Ez mindennapi harcom és imatémám. Neked ma mihez kevés az erőd avagy mihez lehet elég a kegyelem?

 

Szólj hozzá bátran!