Mielőtt…

Így szólt hozzám az Úr igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!” Jer 1,4-6

Ezt az igét olvastam tegnap este, és szíven ütött a helyzet komikuma. Persze, tudom, sokkal könnyebb máson nevetni, mint magamon, de most ez a gondolat nem állított le abban, hogy tovább elmélkedjem, hiszen mindezt önmagamra kell fordítanom…

Isten a Teremtő. Ő az Alkotó. Ő a Feltaláló. Ő volt az, aki már látta Jeremiást azelőtt, mielőtt Jeremiás öntudatra ébredt volna. Nemcsak látta, hanem Ő volt az, aki megalkotta szervezetének minden apró részletét, azt is, ami hangképző szerveket, az idegpályákat, az agy beszédért felelős részét képezi. Ami ennél sokkal több, hogy Ő volt az, aki Jeremiást megszentelte, és szuverén módon eldöntötte, hogy Jeremiás próféta lesz. Eljön a kijelentés ideje, mindezt elmondja Jeremiásnak. Jeremiás pedig értetlenkedve válaszol… Ó, Uram, Uram, nem nekem való ez… És hivatkozik arra, hogy még fiatal, pedig Isten már születése előtt eldöntötte, hogy próféta lesz belőle.

Azt hiszem, én is sokszor cselekszem így a magam aprócska helyén. Talán nem figyelem meg, nem értem meg, nem hiszem el, nem akarom elfogadni, hogy Isten mit is mond valójában.

– Feleséggé tettelek. Tiszteld jobban a férjed – mondja Isten (Ef 5,33). – Ó, az nem lehet, félek, hogy elveszítem a méltóságom, hiszen ki kell állnom magamért!

– Édesanyává lettél, mert gyermeket bíztam rád. Szeresd helyesen, szeresd jobban a gyermeked – mondja Isten (Tit 2,4). – Ó, azt nem lehet, már így is eleget adok magamból, kifogytam, nem vagyok képes megújulni a gyermekeim iránti szeretetben.

– A tanúm vagy. Beszélj rólam szeretettel a barátaidnak, munkatársaidnak. Találj kreatív módokat rá. (2Tim 4,2. 2Tim 2,24) – Ó, azt nem lehet. Elfáradtam, gyámoltalan vagyok, ha erre kerül a sor, és különben is, őket nem érdekli ez az egész.

És még sorolhatnék hasonló helyzeteket. Ugye nyilvánvaló, hogy mennyire tévúton vagyunk, ha így gondolkodunk?

Isten nem azt várja, hogy magunkból merítve, a saját tapasztalatainkból, a saját megítélésünk szerint szolgáljuk Őt, a nekünk ajándékozott személyek felé. Hiszen Isten a Teremtő. Ő az Alkotó. Ő a Feltaláló. Ő volt az, aki már látott azelőtt, mielőtt öntudatra ébredtünk volna. Nemcsak látott, hanem Ő volt az, aki megalkotta szervezetünknek minden apró részletét. Ami ennél sokkal több, hogy Ő volt az, aki minket megszentelt, és szuverén módon eldöntötte, hogy hol, milyen körülmények között és miként kell Őt szolgálnunk. Nekünk csak hallgatnunk kell Rá, és ténylegesen megfigyelni, amit mond. Mert Ő nem beszél hiába, nem beszél értelmetlenül, nem beszél céltalanul. Az Ő szavaiban erő van, Ő Szentlelkét adja a küldetéshez. Ezt hinni kell, erre rá kell állni, ebben meg kell nyugodni. Isten gondoskodik a többiről is. Ahogyan Jeremiást is kézbe vette, igéjét szájába adta, sok szenvedésen, nyomorúságon át megtartotta Maga mellett.

Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Fil 2,13

One thought on “Mielőtt…”

Szólj hozzá bátran!