Megvalósult szeretet!

Miközben okos eszközökkel bástyázzuk körbe magunkat, nagyon kevés értéket közvetít a világunk. Talán megszoktattuk a lelkünket, hogy elég nekünk a valódi kincs utánzata, másolata. Karácsony alatt különösen foglalkoztatott ez a gondolat. Tudom, mindenki másképp ünnepel, de vajon az én ünneplésem valódi értéket közvetít? Ismeritek Zorán – Így is jó – című dalát? Nekem soha nem volt jó, ha „döcögött a gép”. Ezért, szeretnék én is „megverekedni” a világi behatásokkal, hogy megalkuvás nélkül hódoljak Isten Fia előtt! Bár csak „égig érhetnék”, hogy ne csak a karácsonyi fények hangulatával maradjak!

„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Lukács 2: 11-14

Több éven át, csak ennyi jutott el a szívemig. Most Isten arra bátorított, hogy próbáljam egészben látni a képet. Tehát van folytatás.

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt, aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez. És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig. Filippi 2: 5-8

Milyen indulat volt Krisztusban, és milyen indulat lehetne bennünk, milyen indulatnak kell meglennie bennünk? Olyan indulat, amivel Ő minden körülmények között Isten akaratát képviselte és akarta megvalósítani. És ezt teszi akkor is, ha ennek az árát meg kell fizetnie. Ha még inkább elvész a népszerűsége, ha ellenségeivé válnak azok, akiknek a megmentésére jött. Ez a Jézus indulata. Az Atya akaratát minden körülmények között képviselni és cselekedni, és minden körülmények között szeretni azokat, akik Őt nem szeretik. Kerül, amibe kerül. Az a helyzet, hogy nem ez a lelkület, nem ez a beállítottság jellemez minket. Hiszen ha őszintén a tükörbe nézünk, akkor kénytelenek vagyunk látni, hogy nyílt vagy leplezett önzés irányít sokszor bennünket, hogy hatalomvágy, szerzésvágy, sokféle félelem, versengés irányít nagyon sokszor. A másikat sokszor eszköznek tekintjük, vagy ha nem, akkor vetélytársnak, ellenfélnek, netalán ellenségnek. Féltjük magunkat, vonakodunk attól, hogy áldozatot hozzunk. Sokszor egyszerű számítás, érdek és kényelem-szeretet motiválja, indítja cselekedeteinket. Ilyen indulat van bennünk. Gondoljuk el, hogy ha az az indulat lenne sokunkban, ami Jézusban, akkor mennyivel másként zajlanánk az emberi kapcsolataink; Teljesen más lenne a vitakultúránk, a konfliktus kezelésünk – magyarul veszekedés – , egészen más lenne a házassági erkölcs. Nem ez a kicsinyes, önző, anyagias, hazugságra épülő civakodás jellemezné a társadalmat, ami felemészti azokat az energiákat is, amikkel egymást boldoggá tehetnénk és az egésznek a javát munkálhatnánk. Ennek az indulatnak van még egy aspektusa – Isten lemondott a hatalmáról akkor, amikor fiát, Jézus Krisztust emberi formában elküldte hozzánk. Ez a karácsony történetében látható leginkább. Mert a szeretet megvalósulása többet ér, mint a szeretet ígérete! Neked miről kell lemondanod, hogy Krisztus lüktethessen a lényedben, és kisugározzon a cselekedeteidben?

Szólj hozzá bátran!