Még abból is áldás származzon

Ami a szívemen, a számon! ” Hallottam már sokszor. Tinédzserek kedvelt „bölcsessége”, azt hiszem. S szóltam már sokszor én is ilyen meggondolásból, gátlások nélkül, feltételezve, hogy az őszinteség felment minden más felelősség alól.

Sajnos fordítva még igazabb, az van a szánkon, ami a szívünkben. S ami onnan kijön, az a szívünkből, értelmük, érzelmeink, akaratunk összjátékából, tőlünk, belőlünk származik.

A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”

Ugyanaz kicsit leegyszerűsítve, másik fordításban. (Szeretem így is ízlelgetni az igéket, mást hoz közel időnként egyik, vagy másik fordítás, frissebbé teszi a régi, örök igazságot.)

A jó ember szívében jó dolgok vannak, és azokból jó dolgokat hoz elő. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból gonosz dolgokat hoz elő. Mert azt mondja az ember, ami a szívében van.” EFO Lk 6,45

Ilyen egyszerű. Időnként olyan könnyen felmentjük magunkat a beszéd bűnei alól. „Csak azért mondtam ezt, mert nagyon kimerült vagyok, napok óta nem aludtam egy jót, betegek a gyerekek, kérlek, érts meg, nem ez volt bennem…” „Nem bírok az érzelmeimmel a menstruáció előtt, azért vagyok ilyen bántó, cinikus, elviselhetetlen.” „Kikészültem a munkahelyemen, hatalmas stresszben kell helyt állnom, ne vegyetek komolyan, ha kiborulok.”

Igaz, hogy ezek a körülmények préselik ki sokszor belőlünk a később megbánt szavakat. De tudomásul kell vennünk, hogy belőlünk származnak, a szívünkből származnak. Mi mondtuk ki, és a mi szívünk állapotát mutatják.

Annyiszor elkeseredek, amikor ezzel az igazsággal találom szembe magam egy-egy keserű, bántó megjegyzésem után. Azért is, mert a szavaim, amelyekkel életet is szólhattam volna, most nem építettek, hanem romboltak. Felmérhetetlen károkat tudnak okozni a szavak. Tudom magamról, némelyekre évtizedek után is tisztán emlékszem. Hogyne emlékeznék, hiszen sokáig ez volt az, ami meghatározott. Ugyanígy emlékszem azokra a szavakra is, amelyek gyógyulást és életet teremtettek bennem.

Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” Péld 12,18

Kimondott szavainkat nem radírozhatjuk ki, nem szívhatjuk vissza. Belevetettük életünk, családunk életének, gyülekezetünknek, kapcsolatainknak talajába. Gyomlálhatunk izzadva utána, ha rosszat, rosszkor és rosszul szóltunk, s szorgalmasan vethetjük mellé a jó magvakat, bátorítást, dicséretet, igazságot a hazugság helyett.

Beszéded gyümölcsével kell jóllaknod, és amit mondasz, annak következményét eszed, akár jó, akár rossz az. Élet és halál a nyelv hatalmától függ, ahogy bánsz vele, úgy eszed gyümölcsét.” Péld 18,20-21 EFO

Ugyanakkor ez az elkeseredés, bánkódás vezet oda, hogy újra meg újra elborzadva attól, ami bennem van, belepillantva csalárd szívembe, tiszta szívet kérjek az Úrtól, aki még soha nem utasított el, amikor ezzel a kéréssel jöttem megtérve, bánkódva helytelen szavaim felett.

Teremts bennem tiszta szívet, Istenem!” Zsolt 51,10813eb3be2d4b5a35068010a47a646731

Kegyelem. Hogy Jézus áldozata, vére által olyan sokszor megtisztulhatunk és döntést hozhatunk, hogy a szánkat bölcsességre nyitjuk, szeretetre bátorítunk, igazat mondunk, panaszkodás, pletyka helyett áldunk Istent és embert.

“Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.” Péld 31,26

Ezt az igét kaptam nemrég egy női alkalmon valakitől, aki imádkozott és böjtölt értem. Megértettem, hogy mennyei Atyám azt üzeni, hogy: ez az a terület, amire most különösen összpontosítanod kell. Ahol sok a nehézséged, sok a kudarcod is, de ahol mindezek ellenére megtisztítani és használni szeretnélek!

Mert sokat vétkezünk mindannyian: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” Jak 3,2

Annyira vágyom rá, hogy ez igaz legyen rám! Hogy megszentelt legyek tetőtől talpig, a szájamat is beleértve. Hallgassak, amikor kell, beszéljek, amikor jóval könnyebb lenne megalkudva hallgatni.

Azt is tudom, hogy magamtól képtelen vagyok erre. Csendességi naplóm első oldalára írtam, ezt a (vezér)igét:

Járj énelőttem, és légy feddhetetlen!” 1Móz 17,1b

Élj jelenlétemben, hogy senki se vádolhasson téged!” (EFO)

Ez bátorít, hogy mindennél jobban keressem az Ő jelenlétét, éljek Benne. Ha jelenlétében élek, imaélettel, igetanulmányozással, testvéri közösséggel, akkor megszentelődik, tisztul a szívem, egész lényem, és rejtve, védve vagyok az ellenség vádjai, tüzes nyilai elől is. Feddhetetlenül. Betakarva, befedezve Jézus Krisztus vérével.

Istenem, tisztítsd meg ma is a szívem teljesen, mosd át indítékaimat, életet teremtő beszédeddel világítsd át gondolataimat. Vizsgáld meg lelkeddel csapongó érzelmeimet. Olyan könnyen tapad rám a por, a szemét. Annyira vágyom rá, hogy szívem Tőled kapott jó kincseiből áldást tudjon szólni a szájam egész nap. Takarj be a te kegyelmeddel, tölts be Önmagaddal. Ha az élet présel, nyomkod, Uram, Te légy bennem csordultig, hogy még abból is áldás származzon, amit stresszhelyzetben mondok. Ámen.

Szólj hozzá bátran!