Másokhoz hasonlítom magam, mit tegyek?

Valahányszor elsétálok egy ízlésesen öltözött nő mellett, átvillan a gondolataimon: vajon én is stílusosan öltözködöm? De, ha egy bölcs nővel beszélgetek, óhatatlanul is fel teszem magamnak a kérdést: valaha én is eljutok erre a bölcs életszemléletre? Ha pedig sikeres embereket látok magam előtt, elszégyellem magam, mert én még nem tartok ott.

Mintha belém lenne kódolva … automatikusan másokhoz hasonlítom magam. Mi zajlik ilyenkor a színfalak mögött?

Eluralkodik rajtam a kisebbrendűségi érzet, az önbizalom hiány, a szégyenérzet, a keserűség.

Az Istennek mindenről van véleménye (rólad és rólam is)! Általános, és személyre szabott egyaránt. De a döntés a Tiéd, minden esetben! Tehát a döntés az enyém, miszerint másokra nézek, vagy Isten szemüvegén kezdem látni önmagamat, az életemet. Úgy gondolom, hogy minden egyes alkalommal, amikor másokhoz hasonlítom magam, valójában bizalomhiányt fejezek ki Isten felé!

 „Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.” Példabeszédek 19:3 

Hogyan tudnám definiálni a bizalmat? Bizalom az, amikor nem akarod folyton ellenőrizni a másikat, hanem rátámaszkodsz. Ellenőrizni akarom Istent?

onbecsules-500-250-tukrozott

Lehet megfigyelted már, az emberek közti bizalom tele van feltételekkel, ezért csak valamennyire működik. Egyszerűsítve azt is mondhatnánk: senki nem ad puszira bizalmat. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, hajlamosak vagyunk ezt átvetíteni az Istennel való kapcsolatunkba is. Mennyire része Isten a döntéseidnek? Itt nyilvánul meg a bizalom. Mi többnyire a megvalósult feltétel alapján döntünk, de ez nem bizalom. Mert a bizalom a döntésekben csúcsosodik ki. Továbbá a bizalommal együtt jár az is, hogy kitárjuk magunkat. Ezért a bizalom kockázattal jár, a csalódás lehetőségével. Milyen is a csalódás? Hadd mondjak erre egy példát:

Kislányunk néhány napja fedezte fel, hogy a konyha egyik zegzugában egy kuka áll. Éppen akkora, hogy ha egy kicsit nyújtózkodik, meg tudja billegtetni a kuka tetejét. Természetesen én ennek nem annyira örvendek, mert magára boríthatja, vagy a szemétbe turkálva fertőzést kaphat. Ezért egyik alkalommal kicsit ráütöttem a kezére jelzés értékűen, hogy azt nem szabad billegtetni, és közben magyaráztam is neki: „Az nem játék, veszélyes a számodra, ezért nem szabad billegtetni”. Mint minden normális gyermek, először elkerekedett szemmel nézett rám, majd ez a tengerkék szempár megtelt könnyel, és hatalmas sírásba kezdett. Néhány másodperc után, kicsit szipogva hozzám jött megvigasztalódni. Mert bízik bennem.

"Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Máté 18:3

Hadd kérdezzem meg: ilyen a mi csalódásunk is, amikor Isten valamit nem enged meg nekünk? Ilyen bizalommal megyünk Hozzá? Ha nem is úgy történnek a dolgok az életemben, ahogy szeretném, de bízom a Te bölcsességedben, bízom abban, ahogyan Te látsz engem, és elhiszem Neked, hogy az én értékemet nem emberek véleménye határozza meg, hanem Te. Ezért nincs szükségem arra, hogy másokat nézve értékeljem magamat.

Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.” Példabeszédek 16:20 

“Másokhoz hasonlítom magam, mit tegyek?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Erre a bizonyságtételre nagyon nagy szükségem volt épp most. Én is harcolok rendszeresen a hasonlítgatás bűnével és a kisebbrendűségi érzéssel, ami ebből fakad, eddig többnyire eredménytelenül, De most különösen megérintett a Páldabeszédek 19,3, és egy eddig nem tapasztalt reménység, bizonyosság vett erőt rajtam, hogy az én harcom is eredményes lehet, hogy az én értékemet sem más, sem a saját véleményem nem határozza meg, hanem egyedül Isten, aki alkotott és “csodálatosan megkülönböztetett” Ezért nekem sincs többé szükségem arra, hogy másokat nézve értékeljem magamat.

    Igen, bízni akarok az Úrban és az Ő igéretében: “mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.”

    Imádkozzatok értem, és kérjetek számon a haladásról 🙂

    Isten áldásával, Dalma

Szólj hozzá bátran!