Mások érzelmi tengercsapásai között

Viharos időszakot élek meg a munkahelyemen. Gondolom máshol is így van ez – az emberek elégedetlenkednek, aztán hibát keresnek, majd áskálódnak reménykedve, hogy így előre jutnak. Egyik nap háborgó lélekkel néztem ki az ablakon, és Oscar Wild szavai jutottak eszembe:

„Az elégedetlenség a legfőbb hajtóerő egy ember vagy nemzet haladásában.” O.W. Valóban így van ez? Hirtelen beugrott egy kép, amit néhány napja a facebook-on láttam. Ez a felirat állt rajta: „Az irigy ember azt kiáltja, miért Ő, a hálás ember azt kérdezi, miért én?” G.A.  Mintha össze keveredne az irigység az elégedetlenséggel, a hálátlansággal… És miközben mások érzelmi tengercsapásai között hánykódom, engem is szétmarcangol, megváltoztat.

Hogyan lesz egy hálás hívő emberből hálátlan Jézus követő?

„Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.” Lukács 17: 11-19

Vajon hány ilyen leprás ember van, akinek van 1-2 megtapasztalása Istennel, de nincs valódi elköteleződése? Talán, egyszerűen nem hálás? Lehet, én is ilyen vagyok, amikor tele van a hócipőm, és az, amit eddig áldásnak tekintettem, most zavar? Mondjuk, Isten ad egy tehetséget, így lassanként sikerül helytállni a szakterületemen belül. A munkatársak is hamar felfedezik ezt, és vagy sarokba próbálnak szorítani, vagy kihasználják, ahogy tudják. És én lassan úgy kezdem érezni, hogy a hátam közepére sem kívánom azt, aminek eleinte örvendtem, és amiért olyan sokszor hálát adtam. Ez hálátlanság Isten felé?

Ahogy leírtam e sorokat, arra jöttem rá, hogy Isten valóban többet adott, mint amit én megtérésem után fiatal lányként el tudtam volna képzelni. Az Ördög sokszor próbálja megtámadni az érzelmeimet, és átfordítani az áldást átokká. Egyedül Isten igéje tud kijózanítani, és megláttatni velem, hogy ebben a megkeseredett, reményvesztett, elégedetlen világban milyen erős bizonyság Róla a hálatelt ember jelenléte, szavai, élete. Mert a hálás ember tud igazán nagylelkű/bőkezű lenni. Ez a nagylelkűség/bőkezűség hálát szül az emberek lelkében, az Isten dicsőségére.

cheering woman open arms to sunrise seaside

Úgy gondolom, nagyon sok rossz hajtóerőt használunk. Miért ne táplálkoznánk a hálából? Miért ne harcolnánk a Gonosz ármánykodásaival szemben? Miért ne őriznénk meg az áldást áldásnak?

Szólj hozzá bátran!