Más világ

“Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké.” Mik 4,5

falgNap mint nap szembesülök azzal, hogy „nem e világból való” vagyok. Az idegen-érzésre az is rásegít, hogy a munkahelyemen nem a saját nemzetiségem dominál. Nem azért van ez, mert nem kedvesek velem, vagy mert nem fogadtak el. De, nagyon kedvesek, elfogadtak és tisztelnek. Mégis, viselkedésükből néha úgy érzem, fényévekre vagyunk egymástól. Ezt tulajdoníthatom egy különböző kultúrának és a különböző anyanyelvnek is, de ennél sokkal többről van szó. Én ismerem az igaz Istent, ők nem. Olvasom az igét, ők nem. Nem mintha nem lennének vallásosak, de igen, nagyon is vallásosak, sok szokáshoz megrögzötten ragaszkodnak, úgy hiszik és vallják, hogy az kedves Istennek, ezért azt úgy kell tenni. Félik az istent, de nem az igazit. Tisztelnek egy hatalmasságot, de nincs személyes kapcsolatuk vele. Azt mondják, szeretik Istent, mert Ő jó, de igazából nem sokat tudnak Róla. Fáj nekem ez. Mikor eldőlt, hogy ismét közöttük fogok dolgozni, az volt az imádságom, hogy ne csak „letudjam” azt az időt, amit velük kell töltenem. Legyek fény, legyek világosság, legyek az igaz Istenhez vezető fénysugár.

Sokszor úgy érzem, kudarcot vallok. A lényeges pillanatokban nem találom a megfelelő szavakat, valami miatt félbemarad a beszélgetés… A hozzám legközelebb lévő munkatársammal most nagyon keveset találkozom… Mégis. Soha nem indulhatok el úgy dolgozni, hogy ne lennék tudatában annak, én az élő Isten követségében járok. Nem számít, hogy másokat milyen szokások kötöznek meg, mennyire nyugodtak és kényelmes nekik a saját maguk által kialakított vallásos élet, nekem fel kell vállalnom, hogy én az én Istenem nevében járok. Mindörökké. Folyton. Nincs szünet. Igazából félek is attól, hogy szüneteljek, mert olyankor mintha kivonnám magam az én Istenem oltalmazó keze alól, és számíthatok az idegen istenek hatására… Ezt pedig egyáltalán nem akarom.

Kedves Krisztus-követő! Rád mennyire vannak hatással a más népek istenei? Egyáltalán érzed-e, látod-e, hogy te nem e világból való vagy? Hogy csak vándor vagy, hogy más népek között élsz, hogy az egy idegen világ, ahol igazából sohasem érezheted jól és nyugodtan magad?

Küldetéstudattal éled-e meg a mindennapjaidat?

Van-e benned olyan erős elhatározás, mint Mikeásban, hogy „a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké”. Látszik-e az életeden, hogy másik úton jársz?

Jézus imádkozott az Atyához érted is:

 „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Jn 17,15
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Mt 6,24

Szólj hozzá bátran!