Mártalelkű szolgálók

“Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta és így szólt:” Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!”
Lukács 10. 40

Mennyiféle teendője van egy nőnek? Munkahely, férj, gyerekek, tágabb család… mindenkire odafigyelni, mindenkinek a szükségeit észrevenni, szeretni őket, szolgálni, szolgálni… nem is beszélve az otthoni teendőkről, ami olyan sokféle lehet, hogy kár is elkezdjem sorolni. Aztán néha jön egy-egy vendég, akit ugye szívesen látunk, várunk is, készülünk a tőlünk telhető legjobbat adni. Finom étel, meleg szoba, tiszta ágynemű, mindezek mellé sok mosoly és sok szeretet. Vagy nem, mert talán ez a legnagyobb hiányunk. Mert ételt tudunk venni, el lehet készíteni, az ágynemű ott vár a szekrényben, hogy valaki használja. De a szeretet? A békesség? Egy durcásan odadobott étel senkinek sem esik jól. És nagyon hamar megérezhető, ha valakiből elege van a vendéglátónak.

Miért gondoljuk, hogy Isten nem „érez rá”, ha már elegünk van abból, hogy Neki szolgáljunk? Már megint jött egy koldus? Vagy ismét tele van a ház vendégekkel? Fárasztó, hogy barátnőd megint padlón van és tőled várja, hogy megoldjad a gondjait? A gyerekek nem akarnak tanulni, minden egyes házi feladatot meg kell harcoljatok és a férjedet nem is érdekli hogy milyen az eredményük? Sorolhatnám a zsörtölődés különböző formáit, és nem mástól hallottam, tapasztalatból tudom mindegyik variációt, mert nap mint nap beleesek. Harc nélkül, csak úgy, mint aki nem lát az orránál tovább.

Nemrég új szolgálatot kaptam az Úrtól, olyat ami nem az erősségem, nem is gyakoroltam soha, nincs tapasztalatom benne. Nincs menekvés, meg kell csinálni, mert egyszerűen nincs más, aki tegye. Se jobb, se rosszabb. Senki. És bár én teszem, de minden adódó alkalommal megjegyzem, hogy egyedül vagyok! Nincs aki segítsen. Meg hát más jobban tudná, csak az meg nem akarja tenni. „Uram, hát nem törődsz vele, hogy egyedül kínlódok? Nem törődsz VELEM??” S akkor az Úr megkérdezi szelíden: „Miért, te törődsz VELEM? Fontos neked egyáltalán, hogy én mit szeretnék? Hát nem érted, hogy nem leszek mindig veletek? Amit el kell mondjak, most mondom el, mert lehet, később nem lesz rá alkalmad, hogy meghalld. “És Mária a jobb részt választotta, amit nem vehet el tőle senki.” (lásd. Lukács 10. 42)

Istennek nincs szüksége a mi áldozatunkra. Ő nagyon jól megvan anélkül is. Őt angyalok ezrei dicsérik, miért pont az én gyenge hangomra, adományomra, vagy bármimre lenne szüksége? A szolgálat miattam van. Én leszek több általa. Isten a szívemet nézi, hogy hogyan teszem azt, amit úgy gondolok, hogy érte teszem. Vajon kaphatok-e jutalmat azért, amit csak úgy ímmel-ámmal végzek? Képzeljük csak el: megkérem valamire a gyerekemet, mondjuk, hogy rakjon rendet a szobájában. Hogy esik az nekünk, ha ötszöri felszólításra teszi meg, azt is úgy, hogy végig csapkod és motyog magában, engem szid, meg a rendszert, hogy mióta kell a gyerek dolgozzon, például. Azt hiszem, nem kell mondjam tovább. Az ilyenért nem jutalom jár, hanem büntetés.

Jézus minden morgolódás ellenére szelíden és bölcsen csak ennyit mond: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” Lukács 10. 41-42 Úgy gondolom, rá kell érezzünk, hogy mikor mit kell tenni. Mikor kell leülni, mikor kell sürögni-forogni, mikor kell a Mester lábára öntenünk a drága olajat. Isten adjon ehhez bölcsességet. De mindezek között ne felejtsük el, hogy kiért tesszük. Hogy hálából tegyünk bármit, jó szívvel, örömmel, hogy a mi Urunknak szerezzen dicsőséget.

Szólj hozzá bátran!