Lélek-tér-kép

Ha körbe nézek, nagyon sok megkeseredett, reményvesztett, elégedetlen embert látok magam körül. És, ha nem figyelek nagyon tudatosan, akkor ez hatással lesz rám, könnyen egy leszek a „késői panaszosok” közül.

Hadd idézzem a legkedvesebb barátnőmet, aki a napokban ezt írta nekem:

„Egy másik dolog, amit megértettem, hogy az, ahogyan én megélem a harcaimat, másokra is hatással van. Például: nem is tudtam, hogy az egyik barátnőm mennyire felnéz rám, amiért engedelmes feleség vagyok. Eddig jóra ösztönöztem őt, anélkül, hogy tudtam volna, és most úgy érzem, hogy az, ahogyan megélem a harcaimat felelősség mások szempontjából is.”

Úgy gondolom, hogy a fenti sorok rendkívül jól szemléltetik, hogy a hívő ember miért nem lehet elégedetlen. Lelki életünk minőségi nívójának sarkalatos zeg-zuga a HÁLA.

A régi időkben a hála kifejezése a közösség vállalás, barátság egyik formája volt. Lelki életben a hála kifejezése általában Isten vezetésére, áldására adott spontán reakció volt. Ezzel a gesztussal kifejezésre került, hogy a hálaadó békességben, vagy közösségben van Istennel. A hála kifejezésének sokféle módja volt: az első termés odaadása, különböző áldozatok bemutatása, stb. Ezeket az ajándékokat ez emberek valami olyanért adták, amit Istentől kaptak, a szív túlcsorduló hálájának bizonyítékaként. Talán Isten azért teremtett minket, hogy hálás emberek legyünk? Spontán, vagy erőltetett a hálánk kifejezése Isten felé?

Valljuk be, hajlamosak vagyunk egy-egy részletnél leragadni. Isten nem tagadja, hogy van nyomorúság is, de ugyanakkor megvan az áldásnak is az ideje. Több helyen is a Bibliában, Isten arra bátorít, hogy próbáljuk egybe látni a képet. Mert, aki mozaikokba kapaszkodik, hamar megkeseredik, de aki Istennel együtt próbálja egyben látni a képet, megtelik hálával.

„Emlékezz meg az egész útról, amelyen hordozott az ÚR, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívedben: vajon megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” 5. Mózes 8: 2
„Ha majd eszel és megelégszel, dicsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet neked adott.” 5. Mózes 8: 10

Könnyebb dolgunk van, ha a hála egy konkrét eseményhez kötött. Könnyű örömmel fellángolni az Úr iránt, ha nehéz pillanatokból/életszakaszokból pozitívan jövünk ki. De vajon “csak ennyi” elegendő? Nem kellene a megtapasztalások által Isten személyiségét keresni?

Ha azt kérném, hogy vonatkoztass el a konkrét megtapasztalásoktól, és gondolj az imaéletedre, már nehezebb vizekre eveznénk.

„Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk” Kolossé 1: 3

Ha az imaéletedről egy térképet kellene készítened, hol és mekkora részt foglalna el a hála? Sajnos többnyire a kéréseinkkel, gondjaink sorolgatásával vagyunk elfoglalva, és csak nagyon röviden érintjük azt, hogy miért lehetünk hálásak. Milyen lenne, ha megfordítanánk ezt az arányt?

Ez nem megy egyből könnyen, ezért próbálj készíteni magadnak napi emlékeztetőt (ragassz fel egy-két cédulát a hűtődre, tegyél le egy gyertyát oda, ahol csendességet szoktál tartani, vagy bármi mást kitalálhatsz), amire a nap folyamán egyszer, ha ránézel, megállsz, és egy dologért hálát adsz.

Miért fontos ez?

“Ameddig a hálaadás lehetséges, addig az öröm is mindig lehetséges.” – mondja Ann Voskamp, az Ezer Ajándék című könyv szerzője. Létezik az öröm, amit meg lehet találni, nem csak a jó időkben, hanem a próbák alatt is!

Szólj hozzá bátran!