Kövek a múltból

A házaspárok gyakran visszagondolnak szerelmük kezdetére. Házassági évfordulójukon évről évre felelevenítik esküvőjük napját. A jegygyűrű emlékezteti őket egymásnak tett fogadalmukra. Az esküvői képek megörökítik azt a pillanatot, amikor a „kettő eggyé lett”. Az emlékezés reményt ad a jövőre nézve. A felejtés azonban felér a hűtlenséggel. Ha az egyik fél megfeledkezik a házassági évfordulóról, az gyakran könnyeket és neheztelést von maga után.

Talán ezért furcsa az, ha olyan házaspárt látok, akik nem hordják a jegygyűrűjüket. Mert a felejtés felér egy hűtlenséggel.

Úgy gondolom, hogy így van ez Istennel is.

Vannak olyan mérföldköveink, amik hasonlóak a fent említett gyűrűhöz?

Isten kiválasztottjainak életében volt:

„Sámuel pedig vett egy követ, és felállította azt Mispa és Sén között, és ÉBEN HAÉZERNEK nevezte el azt. Mert azt mondta: Mindeddig megsegített minket az Úr!” (I. Sámuel 7: 12)

ÉBEN HAÉZER a várakozás mérföldköve volt, hiszen előzőleg a filiszteusok nyomorgatták az izraelitákat. Nagy jelentősége volt egy ilyen kőoszlopnak, azok számára, akik felállították azt. Hiszen mindig egy csodálatos tapasztalaton voltak túl, amikor biztosan tudták, hogy Isten vezette őket győzelemre. A Biblia feljegyzi, hogy Jákob, amikor nagyon elcsüggedt, mert csalása miatt testvére halálra kereste, és menekülnie kellett, azt hitte, hogy Isten is elhagyta őt. A pusztában egy követ tett a feje alá és elaludt. Álomban egy létrát látott az ég és föld között felállítva, amelyen az Isten angyalai jártak fel és alá. Isten ezzel bátorította őt, hogy nem hagyta el, és BÉTHEL-nek nevezte el azt a helyet az emlékoszlopon. Azt mondta „Bizonyára az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam”.

Más helyen is bátorít a Biblia arra, hogy nekünk is legyenek emlék köveink, amik a saját életünk hit győzelmeiről, küzdelmeiről beszélnek.

„Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem.” (77. Zsoltár: 5-6)
„Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?” (77. Zsoltár: 11-13)

1eb9e14e914c898b0cbb2aea38733097

Talán most azt kérded magadban: miért fontos egy ilyen gyűjtemény? Úgy gondolom, hogy két okból is: egyrészt beszélnek a szükség idején, másrészt megóvnak a bálványimádástól. Mert a bálványimádás nem ott kezdődik, hogy szobrokat faragunk magunknak, és meghajolunk előttük. Hanem ott, amikor nem érdekel Isten véleménye, saját terveink szerint megyünk előre. Gyakorlatilag megfeledkezünk Istenről. Eszünkbe juthat Júdás (akit árulóként szoktunk emlegetni), aki belsőleg soha nem azonosult igazán Jézussal. Jézustól függetlenül akart valamit megvalósítani. Meg volt a maga egyéni programja, és ehhez akarta Jézus segítségét megnyerni. De nem kérdezte, hogy Ő mit akar. Látjuk? Kis dolgokban kezdődik az eltávolodás, de csak a nagy dolgoknál eszmélünk fel.

Gyűjtsd össze, és becsüld meg az emlék köveidet, mert az emlékezés reményt ad, a felejtés azonban felér a hűtlenséggel!

Szólj hozzá bátran!