Kölyökrókák

Lett egy szemölcs az ujjamra. Kicsi volt, jelentéktelen, reméltem, hogy ahogy jött úgy megy is. De nem. Elkezdett nőni. Senki nem látta, de írás közben zavart és eszembe jutott, hogy ez fertőzhet is és jobb lenne, ha tennék valamit annak érdekében, hogy eltűnjön onnan, mielőtt még másoknak is problémát okozok vele. Elkezdtem ecsetelni a megfelelő szerrel és kitartó, sok hétig tartó kezelés hatására elmúlt. Alig felejtettem el egy másik ujjamra is elkezdett nőni egy aprócska szemölcs. Ugyanazokkal a reményekkel békén hagytam, de nem tűnt el. Napok óta tervezem, hogy nekiállok s kiirtom ezt is, ez lehet, két hétbe sem kerül. De azóta sem fogtam hozzá. Nem látszik, nem zavar, kis semmisség, majd lesz valahogy ezzel is.

Így vagyok a bűnnel is. Felüti a fejét, és sokszor elsőre olyan kis ártalmatlan, megtűrhető. Aztán elkezd nőni, zavarni, másokat is fertőzni. És az, ami kicsiben könnyen kiirtható lett volna, kárt okoz, következményei lesznek és sok időt és energiát igényel leszámolni vele.

„Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!” Énekek éneke 2:15

Minden bűn kicsiben kezdi, pici kis magként, aranyos kölyökrókaként, akivel még el is lehetne játszadozni. De ha nem fogjuk meg, nem kapjuk el és leplezzük le őket, akkor – ahogy a kölyökrókák tönkretehetik a fiatal szőlővesszőket – a mi virágzó, termőbe boruló házasságunkat, keresztyén életünket, szolgálatunkat, kapcsolatainkat is tönkre tudja tenni a megtűrt bűnöcske. Lehet csak egy kis irigység (ne már, ez jogos!), vagy szolid pletykácska, aprócska hazugság, hogy szebbnek tűnjön valami, indulatos kitörés (De hát fáradt voltam! Meg amúgy is, nő vagyok hormonális kilengésekkel!), csak egy kis elcsent apróság (hisz mindenki ezt csinálja a munkahelyen), csak egy kis kritika a férjemmel szemben. Csak egy kis gondolatbeli elkalandozás a kollégámról, aki roppant helyes, csak, csak …

10679929_543789872388968_4662601223321114841_o

“Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” Jakab 1:14-15

Ez a természete a bűnnek, könnyen beférkőzik, könnyen nagyra nő, mint a gyom. Aprócska magjait láthatatlanul viszi a szél, aztán pár nap alatt akkora lesz, hogy lekonyulnak mellette a termesztett növényeink. Vagy mint a rákos sejtek, őrült iramban osztódnak, növekednek, miközben ellehetetlenítik a szervezet normális működését.

Érdemes foglalkozni az apró kis bűnökkel. Érdemes résen lenni. Érdemes gyomlálni, az apró gyomokat, megtanulni felismerni, megkülönböztetni, még mielőtt károkat okozna. Isten Igéje, a Lélek munkája, az Isten előtti önvizsgálat, a rendszeres imaélet, az alázat lámpát gyújtanak és megmutatják a problémás apróságokat, sőt megőriznek és távol tartanak tőlük.

“Helyet se adjatok az ördögnek!”  Efézus 4: 27 

Minden kis megtűrt bűn egy önként felkínált hely, ahol bejárást biztosítunk az ellenségnek. Egy rés az életünk kőfalán, ahol meglophat, támadhat, mérgezhet.

De elég volt a bűnről. Hadd írjak most Isten szeretetéről, aki annyira vágyik a kapcsolatra velünk, hogy szeressen, vezessen, ölébe vegyen. S akitől elválaszt a bűn jelenléte az életünkben.

Két éves kisfiam a szobatisztaság küszöbén van. Utálja, ha bekakilás után tisztába kell tennem. Elbújik játszani valahová s ott pakolja tele a pelenkát, vagy ami éppen rajta van. Utána kerül engem, nehogy felfedezzem az „illatozó” csomagot. Ebből a tisztes távolságból tudom, hogy mi a helyzet. Ha hívom is, csak messziről kommunikál. Aztán ha rákérdezek, van, amikor letagadja, de legtöbbször beismeri, hogy mi történt. Hívom és megyünk a mosdóba, kivetkőztetem, megmosdatom, megszeretgetem. Tisztán, frissen újra ott lábatlankodik mellettem, csacsog, játszik, élvezi a közösségünket. Bocsánat a primitív hasonlatért, de akik ebben élnek megértenek.

Isten sem akar benne hagyni a piszokban. Hív magához. Akkor is, amikor nincs kedvünk, mert valami bűzlik, és nehezünkre esik így jönni Isten elé. Néha még csak nem is tudatosul bennünk mi tart távol. Hív, ha bűneink skarlátpirosak, Jézus vére által patyolattiszták lehetünk. Hív, nem azért, hogy elítéljen, megdorgáljon, leszidjon, amiért újra ránk tapadt valami. Csak át akar ölelni, fel akar emelni. Igaz, hogy szeret végtelenül, megmagyarázhatatlanul, bűnösen is, de szeret féltőn is, úgy hogy keményen szól, ha nekünk nem elég sürgető fellépni a kis- vagy már nagyra nőtt szőlőnket pusztító kölyökrókákkal szemben.

„Aki csekélységnek tartja a bűnt, nem tartja nagynak Istent.” (John Owen)

Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.” Zsidók 3:13

One thought on “Kölyökrókák”

Szólj hozzá bátran!