Kire nézel?

Az utóbbi időben gyakran aggódtam, szerintem már képes voltam bármi miatt kétségbeesni. Szeretném mondani, hogy okkal és joggal, de nem tehetem. Hisz, mint Isten gyermekének nem volt okom az aggodalomra.

(“Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6,34)

“Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8,28))

Én mégis kétségbeestem, ha a jövőre gondoltam, az előttem álló problémákra, nehézségekre, megoldandó feladatokra, mert láttam magamat, parányi, gyenge és erőtlen mivoltomat.
Később rájöttem, itt kezdődött a baj. Magamat néztem. Magamat néztem, ahelyett, hogy Őt szemléltem volna, ahelyett, hogy megláttam volna, hogy Isten mennyivel hatalmasabb minden jelenlegi vagy jövőbeli problémámnál.

Nem voltam boldog, mert mikor magamat nézem:
félek és aggódok – mert látom, hogy gyenge vagyok, hogy fiatal és tapasztalatlan vagyok, hogy…hogy…hogy
elégedetlen vagyok – önmagammal, mert képtelen vagyok teljesíteni, amit akarok, amit kell, képtelen vagyok még arra is, hogy ne aggódjak. – és másokkal szemben is, mert ilyenkor soha semmi sem jó.
nem találom a helyem – folyton a jövőt szemlélem, próbálom látni, felmérni mi lesz majd? mi lesz ha? és elfelejtem, hogy mi van most? Nem tudom élvezni a jelent, mert igazából nem is a jelenben, hanem a jövő árnyékában élek, ahol nem süt a nap.

Mikor ezekre rájöttem, elhatároztam: én Istenre akarok nézni. De hogyan? Hogyan jussak túl önmagamon? Összeroskadva kérdeztem, hogyan, mit tegyek Uram?
Nem akarok aggódni, félni, elégedetlenkedni, én élni akarok itt és most.
Imádkoztam, Igét olvastam:
“De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2. Korinthus 12,9)

… és rájöttem,  rájöttem arra, amit már eddig is tudtam. A megoldás Krisztus ereje, amit az Ő jelenlétéből nyerhetek.

Krisztus jelenléte megoldás minden problémámra, a Vele töltött idő ad erőt a hétköznapokhoz. Mert Ő jelenlétőből kapom az Ő erejét, erejét, mely megújít és reményteljes jövőt ad.
A Vele töltött idő az, ami olyan Kőfalat épít körém, mely a jelenben tart. Az Ő jelenléte az, amely felemeli a tekintetem.
Ha nincs elég erőm arra sem, hogy Rá tekintsek, akkor (még több) időt kell a közelében legyek, hogy feltöltődhessek.

spink-roses-gifts-hearts-bench-vintage-photo-hd-wallpaper

És igen, tényleg ez a megoldás, tapasztalom, meg azt is, hogy, ha Krisztusra nézek:

Kapok hitet – hitet, mely elfedezi a múltat, hitet, mely segít túllátni saját magamon, hitet, mely gyengeségeimet is elfogadja.
Kapok reményt – reményt, mely jövőt ad, reményt, mely napsütést ígér, mely minden problémán és gondon átrepít
Kapok szeretet – szeretet mellyel a jelenben élhetek. Szeretet, melyet a jelenben kapok, s melyet tovább adhatok, örömmel, árnyék nélkül.

TE kire nézel? Kin függ a tekinteted? Csüngsz-e rajta, mint gyermek az anyja ölén? Vágyod-e erőt adó jelenlétét? Mert ott kezdődik minden. Isten jelenlétében kezdődik a jelen.

“Kire nézel?” bejegyzéshez ozzászólás

Szólj hozzá bátran!