Kinek élsz?

Ismét igét és kérdéseket hozok elétek.

"Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt." 2. Kor. 14-15
  1. Miért lehetek ma (is) hálás a fentiek alapján?
  2. Kinek élek én? Valóban Krisztusnak?
  3. Miben (milyen cselekedetemben) kell ma is meghalljak, s feltámadjak az újnak?

  • Hála ok nekem ma is, hogy Isten egyszülött fia meghalt értem. Kész volt áldozatot hozni miattam és értem. Ha úgy igazán belegondolok ebbe, akkor se tudom felfogni ezt a szeretetet és áldozatot. Egyszerűen csak eltölti a szívemet a hála, az öröm és a szeretet. Épp ez a hála és szeretet az, ami arra késztet, hogy Krisztusnak éljek. Hogy más ne is számítson. – vagyis ha nem élek teljesen Krisztusnak, akkor nem is vagyok elég hálás?!? – úgy gondolom nem. Bár mindenem teljesen és valósággal Őérte élne.
  • Ösztönösen jön a válasz, hogy hát, igen Isten Fiának élek, Ő irányítja az életemet. DE valóban minden területét? Egy részt sem hagytam meg önmagamnak?
  • Személy szerint nekem az érzéseim azok, melyek fölött a legnehezebb az uralmat átadni. Naponta le kell tegyem őket Isten kezébe, s még így is sokszor jogosnak érzem a haragot, mérget, felháborodást, irigységet ésatöbbit. Pedig oly sokszor tapasztaltam már meg, hogy ha Ő ura az életemnek, az érzelmeimet is beleértve, akkor az nekem a legjobb (érzés).
    Ezeket, az érzéseimet s minden egyebet mi én vagyok, akarom letenni ma is az Ő kezébe, meghalni önmagamnak, és élni Érte, Vele és Általa. Mert csak így érdemes.

Szólj hozzá bátran!