Kinek a tanítványa vagy?

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Máté 28:10

Rengeteg élethelyzet nyújt lehetőséget arra, hogy tanuljak Mesteremtől. Néha úgy tűnik, semmi érdekes, semmi kiemelkedő nem történik, de bizony az Úr még ott és még akkor is tanít(ana), amikor nem is gondolnám. Természetesen ehhez az is hozzátartozik, hogy az ördög se marad ki, mindig leleményesen próbálkozik, hátha „okosabbnak” vélem, hátha nagyobb „sikernek” ítélem, ha inkább őrá hallgatok, inkább tőle tanulok.

14753784_1779762712248484_8284470712839000598_o

A napokban éppen egy olyan területen ért rosszindulatú kritika/vád, ahová évek óta sok odaadást, erőt és időt szánok, gyakorlatilag a hétvégéimet pihenés nélkül töltöm, csak azért, hogy működtetni lehessen. Egyáltalán nem találtam igazságosnak a szavakat, azért sem, mert gyakorlatilag nem is igazán lát bele az illető személy, csak feltételez, és ki tudja milyen gyökerekből indultak ki gondolatai. Irtó könnyen lehet szavakkal és ilyen-olyan gondolatokkal feltételezgetni s mégis tényként beállítani valamit, anélkül, hogy ott motoszkálna bár egy parányi kétely is afelől, hogy esetleg tévedhet, mert valójában csak feltételezi, de nem tudhatja. Van, hogy jobban esik felülni a rosszra, főleg ha az még tágasabb játszóteret nyújt egyéb feltörni vágyó negatív indulatoknak is. De mielőtt bárkire is követ dobnék, tudom, hogy megkísértett körülmények között én is hajlamos vagyok ilyesmire, mint mindenki más. Így kavar az ördög helyzeteket. De az Úr megszólított és emlékeztetett, hogy mindezekből nem leromboltan, hanem győztesen akar kihozni:

„Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” Máté 5:11-12

Megtartani az Úrhoz méltó magatartást, gondolatokat, az Ő parancsait, miközben kevésbé nemes dolgok érnek nem könnyű iskola. De tanítványságra vagyunk mindannyian felszólítva, mindvégig kitartásra és győzelemre. Tanítványság nélkül nem működik a keskeny úton maradás, az előrehaladás és a célba érés.

Amikor fontosabb lesz a tanítványi mi volt megőrzése, a keskeny úton maradás, mert jobban szeretem a Mesterem, minthogy engedjek az ördögnek a magam pillanatnyi látszólagos előbbre jutásáért, bosszúért, haragért vagy bármiért, ami nem méltó egy Krisztus követő tanítványhoz, – akkor győztem. A Mesteremhez való hűségért, azért mert az Ő tanítványa vagyok és azért, mert szeretem Őt, nem fogok engedni az ördögnek. Nem fogok ennek a helyzetnek további teret és minél nagyobb teret biztosítani. Elszenvedni a kárt, elengedni a fájó szót. Ha ezt kéri Uram, ha ebbe kerül a tanítványság, akkor megfizetem az árát. De, ha az olcsóbb és kézenfekvőbb ördögi tanácsnak engedek, akkor már nem a jó Mesterre bíztam magam.

Fontosabb nekem az, hogy az Úr iránti szeretetből igenis az Ő tanítványa vagyok? Fontosabb-e attól, hogy a kis földi pereimet fussam? Ha igen, akkor enyém a csodálatos ígéret is:

„ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Máté 28:10

Ha Ő velem, akkor kicsoda ellenem?

Szólj hozzá bátran!