Kié a te gyermeked?

Már egy ideje Anna története jár a fejemben. Olyan szép, olyan megható az, amit tett. Sokat tanulhatok tőle. Elkeseredésében az Úrhoz fordult, nála keresett választ, oltalmat. S miután kiöntötte a szívét az Úr előtt, fogadalmat tett neki. Nem csak kért, felajánlott. Mindemellett pedig volt hite, elment és többé nem volt szomorú. Hitte, hogy Isten meghallgatta Őt, s bízott abban, hogy az Úr teljesíti, amit kért. Az alázat, őszinteség, megtört szív, hit pedig kedves volt Isten előtt, és gyermeket adott Annának. Aki elvitte egyetlen gyermekét és az Úrnak ajánlotta, betartotta ígéretét.

"Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután ezt a fogadalmat tette: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét! ... Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. ... Egy idő múlva Anna teherbe esett, és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert ezt mondta: Az Úrtól kértem őt. ... Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. Ezért most én is, kérésemnek megfelelően felajánlom őt az Úrnak. Legyen egész életére az Úrnak ajánlva! És ott imádták az Urat." 1. Sámuel 1.

Gyermekbemutatásra készülünk. Azt szeretném, ha nem csak jelképes, megszokott, illő cselekedet lenne ez részünkről, hanem őszinte és valódi. Mint édesanya szeretném én is felajánlani őt az Úrnak, azt akarom, hogy legyen egész életében Istené.

Anna kész volt lemondani a gyermekéről, hogy a fia az Úré lehessen, nekem pedig kész kell lennem szentül élni, hogy az én fiam is az Úré legyen. Nagy felelősség. Anna a legtöbbet tette, s azt amit a legjobbnak látott. Nekem, mint feleségnek és édesanyának a 21. században pedig megvan mindenem, ami ahhoz szükséges, hogy jó példa lehessek a gyermekeim előtt, ahhoz, hogy istenfélelemben neveljem őket. Van élő reménységem, mert tudom, hogy Krisztus meghalt és él. Van Bibliám, olvashatom, van gyülekezetem. S a kezemben millió információ és lehetőség tárháza van. De élek vele, jól élek vele?

image

Úgy gondolom gyermekbemutatáskor nem csak a gyermek életét, hanem a sajátunkat is felajánljuk Istennek. Vedd a gyermekem, s vedd a szívem, az életem, Te formálj, Te légy a szülő általam. Anna akkor elvitte Sámuelt Élihez, most nekem kell “Élinek” lennem. Olyan személynek aki Istennel élő és napi kapcsolatban van, olyannak, aki ismeri az Urat, akihez a gyermek bármikor fordulhat, s aki tud válaszolni neki jól és bölcsen.

"Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére." 

Olyan édesanya kell legyek, aki a gyermeki hitet nagyobbra értékeli a sajátjánál. Olyannak, aki nem legyint az 5, 7, 11 éves megtérésén, nem mondja, hogy “még kicsi vagy”. Aki olvassa és megéli az Igét, szívében forgatja és tanítja gyermekeinek. Aki szüntelen imádkozik, és akinek az életét látva lehet követni a hitét.

Szeretném a gyermekbemutatáson nem csak a gyermekem életét, hanem a sajátomat is újra felajánlani Istennek. S amit megfogadok azt teljes mértékben megtartani. Úgy akarom nevelni a gyermekem, mint aki nem magának, hanem az Úrnak neveli. S Istennek csak a legjobbat adhatom. Mert Isten az Ő részét, az áldást és az erőt egész biztosan adja.

Szólj hozzá bátran!