Ki vagyok én?

Tizenhárom év. Tizenhárom éve felnőtt nőnek mondhatom magam. Hivatalosan. Nem volt sok időm megszokni ezt a státuszt, hamarosan foglalógyűrű díszítette az ujjam, majd nem sokra rá a jegygyűrű. Egy év után pedig már többé este sem kellett elengednem szerelmesem kezét. Majd szintén nem telt el egy év, és én fiatal kismamaként koptattam az egyetem padját. Aztán az elkövetkezendő évek is leginkább erről szóltak. Lettem két gyermek édesanyja, majd háromé, és most már négy kicsi lélek kapcsolódik hozzám elválaszthatatlanul. Ahogy így visszagondolok az elmúlt tizenhárom évre, egyéb sem történt velem, csak mindegyre változás és változás. Előbb szüleim és testvéreim számára voltam fontos, és ők nekem, aztán a férjem és én, majd a gyerekek. Folyton alakult mindaz, aki és ami vagyok. Még a testem is folyton változott, alakult az élethelyzeteimnek megfelelően. Egy kicsit elmerengtem ezen, hirtelen belém hasított: melyik énkép bír ki ennyi változást? Hogy lehet az, hogy mindig, minden helyzetben bizonytalanság nélkül kimondhassam: ez vagyok. Milyen erősségű lehet az a vihar, amely egyszerre mindent felborít, és otthagy szárny-szegetten, összezavarodottan, szememben égve egy kétségbeesett vággyal: hol találok egy igazmondó tükröt??

Az elmúlt házas-körön többek között említésre került az az igei igazság, miszerint két boldog ember tud boldog házasságban élni, vagyis ne a társadban keresd a megelégedést, hanem Krisztusban. Senki más nem tehet téged boldoggá ezen a földön, csakis Jézus Krisztus. Aki Őt megtalálta, és aki ilyen társat talált, az élhet boldog házasságban.

Ez az igazság tényleg szabaddá tesz! Lehet bármilyen változó körülöttem minden, mehetek át bármilyen mély élethelyzeteken, semmi sem számít annyit és úgy, hogyha valamikor is egész lényeddel érzékeltem, a saját fülemmel hallottam Isten halk és szelíd hangját: „enyém vagy”.

“De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Ézs 43,1

Az Övé vagyok. Mondhat bárki bármit, kapcsolatokat élvezhetek, kapcsolatokat gyászolhatok, felfigyelhetnek rám vagy átnézhetek rajtam mások, értékelhetnek vagy bírálhatnak… egy a fontos és az igazán lényeges: az Övé vagyok.

Szólj hozzá bátran!