Keserű gyökerek

Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön." Zsid 12: 12-15

Amikor kertes házba költöztünk egy nagyon elhanyagolt telket vettünk át. Tele törmelékkel, gyomokkal. Nem kis munkába és időbe került rendbe tenni. De az eredmény kárpótolt minden ráfordításért. Végre egy hely, amire jó kinézni az ablakon, ahol szabadon futkoshatnak, mászkálhatnak a gyerekeink.

Akkoriban a közvetlen szomszédban még nem lakott senki. Nyakig érő gaz uralkodott, és amikor felmagzott mindenféle cifra gyommal elárasztotta féltve vigyázott kis kertecskénket.  Alig győztük tépni, irtani.  S ahogy a végére jutottunk kezdhettük elölről.

Isten Igéje egy növény gyökeréhez hasonlítja a keserűséget. Nekem rögtön egy erőteljes, domináns, tüskés gyom képe ugrik be, ami körülöleli a dolgokat és fojtogatja, elszívja a tápanyagot, vizet, felnövekszik és eltakarja a napfényt is.

Forgatom a „keserűség” szavunkat. Először ízek emlékei tódulnak elém: torkomon ragadt fájdalomcsillapító, ahogy oldódik, gyógyteák íze…

Aztán megkeseredett arcok, életek. Megkeseredett időszakaim. Amikor engedtem, hogy bennem is pusztítson a keserűség gyökere. Feladás, tompaság, lemondás. Magamról és másokról. Kritizálás, reménytelenség.

Egy ideig csak magának okoz keserűséget az ember, de nem kell sok idő hozzá (a gyomoknak nagyon rövid a tenyészidejük, hamar magvakat szórnak) hogy mások életét is megfertőzze. Először a mi kertünket, aztán a „szomszédét”. A családét, gyülekezetét, munkaközösségét.

Egy ideje vannak szomszédjaink, barátságos fiatal pár. Rendszeresen lenyírják a kertet. Tőlük már nem sok gyommag jön hozzánk.

Felelősek vagyunk egymásért. Ne hagyjuk élni, fejlődni, felnőni a keserűséget magukban. Tépjük ki gyökerestől. Ne csak a látható, nyilvánvaló részt tüntessük el. Keressük, meg mi okozza azt, hogy eltávolodik a szívünk Isten kegyelmétől.  Van, amikor nem is tudjuk, hol kezdődött a probléma. Kérhetjük Isten Szellemét, hogy tárja fel, mitől keseredtünk meg. Sebző szavak, vádak, önvádak, felgyülemlett feszültség, külső-belső elvárások, kudarcok, csalódások?

Tépd ki! Vesd ki a szívedből! Égesd el! Ha újabb jelenik meg, könyörtelenül tépd ki újra. Te vagy a lelked kertésze. Ne adj napokat, heteket, éveket az ellenségnek. Egyszerűbb ez, mint ahogy az érzéseid lüktetik. Kivitelezhetőbb, mint ahogy az ellenség téged kárhoztatva hazudja.  Tárd fel szíved az Úr előtt!

A kertünket, házunkat többnyire igyekszünk szépen, rendben tartani.

És ott ahol a legkedvesebb vendéget fogadjuk, mi a helyzet?

 

3 thoughts on “Keserű gyökerek”

  1. Isten úgy gondolom nem tör be a kertünkbe , hogy tisztogassa, csak a mi kérésünkre, a mi szabad akaratunkra, és velünk együtt. Megmutatja, segít felismerni a gyomokat s kitakarítani a dolgokat. Valóban nála nélkül semmit sem tudunk “igazán”
    cselekedni!:)

  2. Nekem az a véleményem, hogy a kert tisztítását, gyomtalanítását is oda kell adnunk Istennek, mert a magunk tisztította kertben nagyon sok gaz marad. Nagyon jó cikk.

Szólj hozzá bátran!