Kegyelem

gracechangeseverything4-w855h425

Amikor túl sok a teendőm,
de már elfogyott minden erőm.
Amikor túl sok az elvárás, a kényszer,
amit én állítok fel, naponta tízszer.
Amikor már önmagam sem értem,
s az életet “csak úgy” élem.
Amikor szemem elhomályosul
és jövőmre sötét felleg borul.
Amikor hitem hamuba hull,
körülöttem meg lángok hada dúl.
Amikor a reményem már csak pislákol,
s a vihar mégiscsak egyre tombol.
Amikor a lelkem száraz és kietlen,
s bennem minden oly élettelen.
Amikor nem érzem, amit értek
és csak fáj az is, hogy élek.
Amikor már csak rettegek és félek,
Mindentől mi utol- s elérhet.

Akkor hallom, hallom hangját: Megvédlek!
Ne félj, hisz baj téged utol nem érhet.
Fájdalmad én hordozom,
Elméd-szíved összehangolom.
Lelkemet adom, életet neked,
Esőmmel öntözöm kiszáradt szívedet.
Békét adok, napsütést,
Életet adó örök reményt.
Lángoló hitet, tündöklő jövőt.
Én leszek az el nem fogyó erőd.
Én tartalak meg, én hordozlak.
Gyönyörködöm benned, én alkottalak.
Szeretlek, mert az ENYÉM VAGY!
Örökre az ENYÉM VAGY!

Szólj hozzá bátran!