Jóel

A minap kérdezte a hatéves lányom, hogy milyen az, amikor valaki jó föld, és a szívében kikel az Ige magja, aztán sokszoros termést hoz. Ez olyan, mint a szerelem, a szülés, vagy a zene. El lehet magyarázni, hogy mi történik, de nehéz egy velőig hatoló érzést szavakkal átadni. Milyen az, amikor a halott papíron, a halott betűk életre kelnek, és mindennek Teremtője megszólal. De nem úgy szólal meg, hogy a fülünkkel halljuk, átgondoljuk, mérlegeljük, kidobjuk, vagy megjegyezzük. Hanem a szívben szólal meg. Elakad a lélegzet, és az embert a lénye közepén megragadja. Olyan könnyen formálja, mint fazekas az agyagot. Olyan mint összehasonlítani egy szívgyógyszert, egy nyitott szívműtéttel. A gyógyszert én veszem be. A műtétet viszont a Sebész végzi.

Ma, amikor megszámlálhatatlan könyv és cikk van ujjnyújtásnyira, amikor mehetnék pszichológushoz, vagy millió féle terápiára, amikor hipnózisban feltárhatnák a legmélyebb bugyraimat, akkor leülök, és elolvasok egy prófétai könyvet, egy több ezer éves gyűjteményből, amiről hiszem, hogy Isten szava. És nem a próféta szólal meg. Nem egy pszichológus, nem egy lelki mester. Hanem Isten. Nem kell értenem, hogy miért így. Nem értek a szerelemhez, a szüléshez, vagy a zenéhez. De ismerem.

Jóel próféta könyve két részből áll, egy előtte és egy utána részből. És az itt a lényeg, ami a kettőt elválasztja. Röviden annyi a sztori, hogy Izrael elfordul Istentől, ezért jönnek a sáskák, és mindenkinek lerágják a húsát. Folyik a vér, megy a jajveszékelés. Aztán Izrael visszafordul Istenhez, segítségül hívja a nevét, Isten megbocsát, és jön az áldás. Mindenből sok van, mindenki boldog. Ez Jóel könyve. Amikor elolvastam, nem tudtam, hogy a benne lévő próféciák mire vonatkoznak. Egy korról beszél, vagy többről? Mi az, ami már megtörtént, és mi az, ami az utolsó időkben fog? Elkezdtem wikipédián, meg itt-ott utána olvasni. Önmagában az is említésre méltó, hogy a Bibliában van egy csomó prófécia, és hogy ezek be is következnek. De ettől még önmagában, ez egy halott könyv lenne. Amikor Isten megszólal, az az igazi. És nekem azt mondta, hogy nem ez itt a lényeg. Mindegy, hogy hány prófécia szerepel benne, hogy melyik esemény történt már meg. Az a lényeg, hogy mit tudok meg Róla. Mi az a viszony, amiben Ő és az ember elképzelhető. És van egy rossz hírem azoknak, akik szeretik a korrektet, a kiszámíthatót, a diplomatikusat. Isten nem tart fent velünk partneri viszonyt. Igen, vannak barátai. Vannak olyanok, akik “tárgyaltak” vele, akik alkudoztak. De ezek kivétel nélkül olyan emberek, akiknek a térde keményebb volt, mint a talpa. Akik imádták, akik az életüket kockára téve engedelmeskedtek, akik félték a Mindenhatót. És volt az életükben egy-egy alkalom, amikor merészet kértek. Példáuk Ábrahám, Mózes, vagy Dávid. De úgy követni Istent, hogy én eldöntöm, hogy merre hány méter, nem lehet.

Néhány éve részt vettem egy bibliodrámán, ahol az volt az egyik feladat, hogy fel kellett venni egy olyan testhelyzetet, ami most jellemzi az Istennel való kapcsolatomat. Aztán egy olyat, amire vágyom, hogy jellemezze. Jól ki vannak találva ezek a feladatok, mert magam is meglepődtem, hogy mit csináltam, és hatással volt rám. Az első esetben “Isten” mellé álltam, és kinyújtottam a karom, hogy kezet fogjunk. Ilyen érzés volt: beszéljük meg, mindketten mondjuk el a szempontjainkat, jussunk közös nevezőre. A második esetben “Istennel” szemben letérdeltem a földre, és felemeltem a karjaimat felé. Azt éreztem, hogy: Te vagy az Isten, és én imádlak és hódolok előtted. Ma sokkal közelebb vagyok ehhez a képhez, és Jóel prófétának is van ebben része. Az, hogy Istennel milyen viszony képzelhető el, véresen komoly dolog. A sáskák nem csak jöttek, és elvitték a termést. Olyan hadsereg jelent meg, ami után nem maradt más, csak halál.

"Pusztulás jön a Mindenhatótól" (Jóel 1.15)

Az űrlények támadása is riasztóan hangozhat, de azért, amikor pusztulás jön a Mindenhatótól, akkor érdemes megérteni, hogy ennek mi az oka, és hogyan lehet elkerülni. Istennel ez működik: én tartok bűnbánatot, Ő megbocsát. Én megtérek, Ő megigazít. Én könyörgök, Ő megszán. Én kérek, Ő ad. Ez az egyetlen módja! Nem lehet megbeszélni, kiegyezni, fair megállapodást kötni. Nincs mód arra, hogy én tegyek le valamit az asztalra, és Ő legyen lekötelezve. Hogy én adjak, és Ő legyen hálás. Hogy Ő tartozzon nekem. Erre egyszerűen nincs lehetőség. És minél tovább reménykedem egy ilyen viszonyban, annál közelebb vannak a sáskák. Nála egy kulccsal nyílik a zár: Te vagy az Isten! A Mindenható, magasságos Isten!

Tudjátok, mi az érdekes? Rengetegszer hallottam már azt a kérdést, hogy egy szerető Isten hogyan engedheti meg a szenvedést. Az erre adott válasz mindig arra összpontosított, hogy mit jelent az, hogy Isten szeret, hogy ő jó, hogy szabad akarat van, stb. Szerintem ezzel a válasszal eltévesztettük az ajtót. A két szóból, hogy ‘szerető Isten’, sajnos azzal a szóval foglalkozunk, amelyikkel nem kéne. Ugyanis nem az a magyarázat, hogy milyen ez a szeretet, hanem a másik szó: hogy ő ISTEN! Jó reggelt! Hogyan engedhet meg Isten valamit??? Érzitek ennek a kérdésnek az abszurditását? Ahogy Francis Chan mondaná, az hogy most levegőt vettél, az Isten irgalma, mert úgy döntött, hogy ad még egy lélegzetet! Hogyan tehet meg Ő valamit? Mindennel és mindenkivel azt tesz, amit akar! Mindannyian, minden egyes ember, aki valaha élt, méltók vagyunk a szüntelen szenvedésre és örök kárhozatra. Amíg ez nem világos, amíg azt hiszem, hogy majd én fogom Istentől számonkérni a döntéseit, addig nem tudom azt sem felfogni, hogy ez a végtelen, mindenható, teremtő és ítélkező Isten, az egyetlen Fiát adta, hogy keresztre feszítsék, és meghaljon azért, hogy nekünk örök életünk legyen. És azt, hogy a saját Lelkét adja belénk, hogy a mindenható Isten saját Lelke lakik a belsőnkben.

"Térjetek meg teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat!" (Jóel 2.13)

Mi választja el Jóel könyvében az átkot az áldástól? Az a felismerés, hogy Isten az Isten. Aki ezt felismerte, azt messziről észre lehet venni. Akkor is térdel, amikor áll. Ezeket a jeleket akarja látni Isten: sírás, böjt, ima. Megváltozott élet. Mindenki részt vesz. Hálaadás, ünnep. És segítségkérés. Számomra mindig vonzó volt a Melkisédek epizód. Szeretem az olyan nehezen érthető, mélyen szellemi igerészeket, amiket nem tennének bele mondjuk egy gyermekbibliába. A Zsidókhoz írt levélben van egy fontos mondat Melkisédekkel kapcsolatban, aki megáldotta Ábrahámot:

"Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet." (Zsid. 7.7)

Azzal, hogy kérek, azt mondom Istennek, hogy Te vagy a nagyobb. Szükségem van Rád. Ezzel tud Isten mit kezdeni. Alig várja, hogy adhasson.

“Jóel” bejegyzéshez egy hozzászólás

Szólj hozzá bátran!