Jóban, rosszban

„Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. "A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát,az asszony pedig tisztelje a férjét.” Efézus 5: 28-33

Láttam a szemében a szomorúságot. Majd néhány perc múlva láttam, hogy önmagát vádolja. Nem fogalmazta meg szavakban, de én láttam …

Hogy mondjam el, hogy nem tehet róla? Genetikai háttere van a problémának, egyikünk sem tehet róla. De, ha ki sem mondja, ezekben a nehéz pillanatokban, hogyan álljak mellette?

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” (1 Mózes 2: 24-25)

Azt hiszem, Isten egy „meztelen” házasságot tervezett a férfinek és a nőnek. Ha nem élünk ilyen házasságban, akkor nagyon hamar komoly kísértéseknek fogjuk kitenni magunkat. Ez az érzelmi nyitottság, tiszta, őszinte szeretet kapcsolat jelenléte akkor kérdőjeleződik meg, amikor krízis helyzetekbe kerülünk.

Többnyire reménykedünk, hogy házasságunkban nem kell nagy tragédiákat átélni, de valamilyen szinten minden házasság megtapasztalja a veszteséget. Azokban a szívszorító pillanatokban egyszer csak azon kapod magad, hogy ott állsz a kritikus útkereszteződésen. Döntened kell, és az a választás, amit akkor hozol meg, megváltoztatja majd a házasságod jövőjét.

Az egyik választás a keserűség útjára tereli lépteinket. Ekkor kísértve leszünk, hogy eldobjuk a társunkat. Ezen felül kísértve leszünk, hogy Istent is eldobjuk, mert átkozni szeretnénk Őt azért a fájdalomért, amit át kell élnünk. A keserűség útja eleinte felszabadítónak tűnik, de hamar ráébredünk, hogy a végén egy csapda áll. A keserűség és a szeretet nem tud együtt élni a házasságban! Minden nap el kell dönteni, hogy a kettő közül melyiket választjuk.

A másik út, a gyógyulás útja, a szeretet útja. Ez egy olyan út, amiben úgy döntünk, hogy bízunk Istenben még akkor is, ha nem értjük, hogy mit miért enged meg. Ezen az úton hamarosan kívánhatjuk, hogy a saját fájdalmunk hadd legyen hasznos mások gyógyulásában. A békés élet nem a tragédiák, veszteségek hiányát jelenti, hanem azt, hogy veszteségeink, tragédiáink között ott van velünk az Isten.

Mosogatás közben végig futtattam ezeket a gondolatokat, majd feltettem magamnak ismét a kérdést – De, ha ki sem mondja, ezekben a nehéz pillanatokban, hogyan álljak mellette? Aztán ráébredtem – nem kell semmit mondania, elég, ha figyelmesen szeretem. Közben figyelek, hogy érzelmileg olyan leplezetlen legyek előtte, ahogy Isten szeretné látni.

Úgy gondolom, hogy ha elvesszük az önzést a házasságból, a szeretet lesz az, ami ott marad!

„A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz” (Róma 12: 9)

Szólj hozzá bátran!