Ítélkezni vagy megítélni? (2.)

itelni

Nagyon sokan összekeverik ezt a két bibliai fogalmat. Egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan használjuk őket, mi több, helyesen éljük-e meg…

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1)
„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak...” (Ef 5,10)

Jöjjön a második.

Egy kedves barátnőm, aki Jézus Krisztus tanítványa, egyetemista lévén együtt akart bérelni lakást a barátnőjével. Amikor konkrétumokra került a sor, a barátnő kifejezte, hogy szeretné, ha a fiúbarátja, akivel kapcsolatban van, majd időnként nála aludna. Igen komoly gondot okozott ez a barátnőm számára, hiszen nem támogathat olyan életstílust, ami szöges ellentétben van a Biblia tanításával. De hogy mondja el? Ítélkezőnek fogják tartani…

Nem bújhatunk meg az ujjunk mögé, és „ne ítélj…” címszó alatt nem tűrhetünk meg bűnöket, helytelen eljárásokat. Nem ezt tanítja az ige. „Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak…” Isten igéje feljogosít, felszólít arra, hogy megvizsgáljuk az eseményeket, az emberek életét. Ha jó, tartsuk meg, de mindent vizsgáljunk meg. Nem elhamarkodottan, alaposan, de vizsgáljuk meg. Isten Szentlelke arra akar elvezetni, hogy legyünk értettek, és tudjuk bizonyos dolgokról eldönteni, hogy azok jók, vagy rosszak. Isten szerint helyesek, vagy helytelenek. Mert ami az Úrtól van, azt követni kell, ami pedig világi, azt el kell vetni. Ahogy a Római levél 12. részében találjuk: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” „A bűn nem járkál csak úgy a levegőben”, mondta valaki. Sokszor az embereket nem lehet külön választani a bűneiktől, azaz mivel ragaszkodnak hozzá, képviselik azt. Fontos, hogy nem szeretetlenül, nem rossz szándékból, de legyünk képesek megítélni a cselekedetekről, hogy azok helyesek, vagy helytelenek, és adott esetben személyekről is tudjuk elmondani – Istenhez tartoznak, Vele járnak, vagy pedig szükségük van igazi változásra. Ha folyton azt hangoztatjuk, hogy „nem az én dolgom, hogy megítéljem”, „csak Isten ítélhet”, és így mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódunk, mert nem tudjuk megítélni, hogy azok igeiek vagy sem, akkor lelkileg kiskorúaknak bizonyulunk. Isten pedig azt szeretné, hogy „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Ef 4,15).

A barátnőm eldöntötte, ilyen körülmények között nem fog együtt lakást bérelni a barátnőjével. Nem szeretné támogatni, elhallgatni azt, ami helytelen. Nem volt könnyű beszélgetése, de Isten erőt adott hozzá. Ha nem vállaljuk fel Isten szavát bizonyos helyzetekben, akkor elhallgatjuk, hogy milyen is Ő valójában. Pedig Jézus az Ő a tanítványaivá szeretne tenni. Olyan emberekké, akik szeretettel és hitelesen képviselik az Ő igazságát ebben a világban.

Akarjunk felnőni Hozzá!

Szólj hozzá bátran!