Ítélkezni vagy megítélni? (1.)

itelni

Nagyon sokan összekeverik ezt a két bibliai fogalmat. Egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan használjuk őket, mi több, helyesen éljük-e meg…

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1)

„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak…” (Ef 5,10)

Vegyük csak az elsőt.

Kerek asztalnál ülünk. Nemzetközi összetétel, vegyes csoport, keresztyén közeg. A beszélgetés angolul folyik. Ismerkedés, program megbeszélése étkezés előtt és közben. A saját nyelven elmondott ima után újra angolra váltunk. Mellettem egy szimpatikus, fiatal pár. Huszonnégy évesek. Mindketten diákok még, két hónapja házasodtak össze. Mindezt csak úgy, beszélgetéstöredékekből, néhány bemutatkozó kérdés- és válaszból tudom meg. Az étkezést hamar befejezik, igyekezniük kell. Kisfiukat(!) kell az iskolából(!) elhozni. „Our child” (gyermekünk), mondogatják.

Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy mi futott végig gondolataimon, és nem tagadhatom, kicsit megrökönyödve fejeztem be az ebédet. Valóban keresztyének között ülök?

Isten ismét megszégyenített. Úgy látszik, nehezen megy nekem ez a lecke. Ne ítélj elsőre, ne légy gyors az ítélettel!

Délután vidáman jönnek vissza a kurzusra. Most több alkalmunk van a beszélgetésre. Sőt, egy rövidfilmet is megnézhetünk, amelyet a fiatal férj készített a feleségről: „Anya munkakönyvvel” címmel. Lassan összerakom a képet: a lány még egyedülállóként vállalta gyermekek gyámságát, gondozását. Előbb egy kislány volt nála négy hónapig, akiről tudta, hogy nem marad sokáig. Aztán jött ez a kisfiú. Hat hónaposan került hozzá, azóta vele él. Ő neveli. A filmben bevallja, mióta nála van a kisfia, azóta úgy imádkozott, ha Isten férjjel ajándékozza meg, akkor az olyan legyen, aki elfogadja kisfiával együtt. És Isten meghallgatta a kérését. Most az örökbefogadás nehézkes eljárásán dolgoznak.

Megható történet, áldozatvállalás. Első látásra azonban teljesen más gondolataim voltak. Milyen gyorsak is vagyunk abban, hogy másokról rosszat gondoljunk! Saját magunkhoz sokkal elnézőbbek szoktunk lenni.

Nem mindig ilyen szembetűnően szégyenít meg Isten, nem mindig ilyen ártatlan a történet. Sokszor csak ott az a csendes hang: „Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?” (Mt 7,3)

Legyen fülünk meghallani, legyünk engedelmesek megélni!

Szólj hozzá bátran!