Isteni oltalom

"Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál." (Péld 29,25)

 

lighthouseÉletem során nagyon sokszor voltam olyan helyzetben, hogy féltem az emberektől. Az egészen egyszerű dolgoktól kezdve, mint megszólalni nagyobb társaság előtt, az előítéletektől való rettegésen át egészen a testi épségem féltéséig. A félelem, a rettegés csapda. Rabul ejt, elszigetel, bezár. Nem visz előre, mégis rengeteg energiát elfogyaszt. Elveszi az életkedvet, az örömöt, megrontja a kapcsolatokat, még a testi egészségre is káros. Az mondja az ige, hogy csapda. Sokszor mi mást gondolunk csapdának…
Az Úrban való bizalom viszont valami egészen más. Ez ad igazi támaszt a viharokban. Jöjjön bármi, Valaki sokkal hatalmasabb áll mögöttem. Isten oltalma alatt lenni a legcsodálatosabb békességet nyújtja. Gondoljanak bármit az emberek, rosszat is tervezhetnek felőlem, nem félek.
Ahogy a zsoltáros mondja:

„Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.” (Zsolt 92,12)

Érdekes módon a csapda is, az oltalom is egy bizonyos zártságra utal. Valami, ami körbevesz, ami befedez. Mégis milyen más a kettő! Az egyik megfojt, a másik szárnyakat ad. Az egyiknek vége pusztulás, a másiknak élet.
Az Isten oltalmát élvezni csodálatos dolog. Bízz az Úrban, akkor átélheted! Tedd le a félelmeidet a kezébe, add át neki naponta, hidd el, Ő sokkal többet tehet a gondjaid megoldásáért, mint te!
Kívánom, hogy ma is megtapasztald a 91. zsoltár áldásait:

„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.”

Szólj hozzá bátran!