Isten szívügyeihez való viszonyunk

Amikor bemerítés előtt álltam, az elsők között hangzott el ez a kérdés – Mi lesz a testvérnő szolgálata a gyülekezetben?

Ez kilenc éve történt, de mint a tavaszi szellő, lépésről lépésre elkísért. Amikor az ember rálép egy ösvényre, valamennyire eltervezett, elképzelt lépésekkel szeretne végig haladni a kijelölt szakaszon. Vannak jó elgondolásaink, terveink, elindulásunk, de ismerjük be, sokszor a saját elvárásainkhoz sem tudunk felnőni. Majd összezavarodunk, és megtorpanunk. Néha megkísért, hogy úgy gondolkodjunk a gyülekezetben, mint ami Földi világban természetes.

Hiszen, a Mi lesz a testvérnő szolgálata a gyülekezetben? – kérdést így is lehet értelmezni: Ahhoz, hogy egy közösség része lehess, valamit bizonyítanod kell – így működik a világunk. De a mi Istenünk nem ilyen. Nem az elvárásait kell teljesíteni, hanem vele kell járni. Akkor, mibe fektessek energiát, időt, pénzt? Hogyan gondoljak az élethelyzeteimre, céljaimra, önmagamra?

  1. Nos, kezdjük önmagunkkal – Engem Isten a dicsőségére teremtett. Nem egy selejt, fölösleges pont vagyok, stb. Mennyit gondolkodok ezen? A tény, hogy az Istené vagy, tükrözi az Ő dicsőségét. (Nem teljesítmény, hanem a tény)
„Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” 1. Korinthus 10: 31

A dicsőségére teremtett, és ez az Isten arra hív, hogy gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére.

  1. Hogyan teremjek gyümölcsöt? Milyen céljaim legyenek? – A szolgálat nem feladat, nem elvárás. A szolgálat életfelfogás, életprogram. A szolgálathoz kétféleképpen lehet viszonyulni:
  • Szolga – úgy gondolom, hogy ennek a viszonyulásnak van egy megfontolandó oldala: az engedelmesség nem választható. Ezt sokszor olyan lazára vesszük! Amilyen komolyan veszed az Isten parancsait, annyira veszed komolyan Istent. Az egészséges engedelmesség komolyan veszi Istent, és azt is, amit mond. (Annyi minden mást/másra hallgatunk). Úgy gondolom, hogy ez azért fontos, mert, ha az Isten tekintélye nincs a helyén a fejünkben, szívünkben, a szolgálat szívességé válik.
„Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom!”  Ézsaiás 1: 12-13

Amint látjuk, ebből Isten nem kér! Az árnyaltabb oldala, pedig az, hogy a feladatokat végrehajtó szolgálathoz nem kell szeretet/kapcsolat, csak tekintély és feladat kell.

  • Fiú – én az Atya gyermeke vagyok.
„Akik pedig befogadták őt, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazoknak, a kik az ő nevében hisznek” János 1: 12

Amint családilag is próbáltunk beállni a szolgálók sorába, rájöttünk, hogy az engedelmesség mellett van még mit tanulnunk. A fiúság méltósággal is jár! Meg kell tanulnunk a méltóság hangján beszélni. Az egészséges szolgálatban a méltóság és engedelmesség öleli át egymást. Úgy gondolom, hogy a szolgálat nem más, mint az Isten szívügyeihez való viszonyunk.

Szólj hozzá bátran!