Házicsoportunk egy tagjának, Levinek a gyerekkori jóbarátját, Zsoltot, megcsípte egy darázs, és mivel súlyos allergiás reakció lépett fel, 20 perc múlva már agyhalott volt.
A mentősök a testét újra tudták éleszteni, de Zsolt agyában nem jelentkezett keringés. Pár napig gépek segítségével életben tartották.
Ebben a pár napban történt, hogy Levi megkérte a csoportunkat, hogy imádkozzunk felépülésért.
Aztán megkért egy másik gyülekezetből egy presbitert (aki kórházmissziót végez, ráadásul adatott neki a gyógyítás kegyelmi ajándéka), hogy menjen be vele a kórházba, ő is imádkozzon Zsoltért, és kenje meg őt olajjal Jézus nevében, az igének megfelelően (Jakab 5,14).
Ezzel párhuzamosan összejöttünk mi is, jópáran a gyülekezetből, hogy a háttérben imával kísérjük ezt a különleges látogatást.
A nap eltelt.
Aztán eltelt még két nap.
Mindannyian feszülten vártuk a csodát.
A várakozás második napjának reggelén váratlanul és nagyon korán ébredtem.
Egy ige volt az első gondolatom:
"Könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek."
Kikerestem, és elolvastam a szövegkörnyezetével együtt. Mózes és Isten beszélgetnek:
... most azért, ha kedvet találtam előtted, ismertesd meg velem utadat, hogy ismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped. Ő így szólt: Arcom menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak? Mózes ezt felelte: Ha arcod nem jár velünk, ne is vigyél ki minket innen! Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e föld színén van. Az ÚR azt felelte Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged. Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet! Erre azt mondta az ÚR: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az ÚR nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Majd így folytatta: arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Majd azt mondta az ÚR: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára! És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod. 2.Móz 33:13-22
Csend lett a lelkemben.
Vajon mit jelent most ez az ige ebben a helyzetben?
Aztán a Szentlélek elkezdte kibontani előttem:
– Isten nem elkápráztatni akar engem a csodáival.
Ő nem mutatványos.
– Annyit enged meg látni az Ő dicsőségéből, amennyit elbír a Vele való kapcsolatom, a barátságunk.
– Ami nekem csoda, az Neki nem az. A Vele való kapcsolatom mélyülésével már nekem sem az. Ismerve Őt, a csoda már nekem sem szenzáció többé:
a csoda az Ő szeretetének egyik megnyilvánulása.
– Nem a csodákat kell kívánnom, hanem azt, amit Mózes: hogy az Ő arca velem járjon.
Hogy annak milyen következményei vannak, az – ismerve Őt – természetessé válik.
– Amíg a szenzációt éhezem, addig nem tudok az Ő személyéhez közel kerülni.
– Amíg az Ő dicsősége elviselhetetlen a számomra a bűnökre való hajlamaim miatt, addig nem láthatom az Ő arcát.
Szeretetből nem engedi látni, hogy nehogy (pl. felfuvalkodva) meghaljak.
Nehogy azt higgyem, annak segít, akinek én kegyelmezek, nehogy azt higgyem, hogy a kívánságaim teljesülnek az Ő erejével.
Nem!
Kijelöli a kompetencia-határokat:
akkor van rendben a kapcsolatunk, ha én azonosulok az Ő tervével, én csatlakozom az Ő munkájához.
Ő könyörül, Ő kegyelmez – én csatlakozhatok ehhez, amikor Ő erre megkér, amikor Ő ezt megengedi.
– A dicsősége elsősorban nem a csodákban jelenik meg, hanem a kettőnk bensőséges kapcsolatában:
"Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa bennetek van." Lukács 17:21
– A betegek életében is a Vele való kapcsolat lehetősége az igazi csoda, az lesz Isten dicsősége:
"Gyógyítsátok az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa." Lukács 10:9
… Zsolt szerveit aznap este szétosztották a rászorulóknak…
Nem voltam csalódott.
… de csak, mert Isten közel jött hozzám, kijelentette előttem az Ő nevét, és megláttam az Ő dicsőségéből valamit: ráláttam magamra, a motivációmra, ezzel együtt a kettőnk kapcsolatának jelenlegi állapotára.
Na meg az Ő természetére!
…most még jobban szeretem!!! 🙂
Thökölyi Réka
Értem a mondanivalód, de mégis rossz Zsoltra gondolva olvasni, ez olyan, mintha rólad szólna a történet és róla egyáltalán nem is.
Érzem. Igaz!
Köszönöm ezt az írást! Az én életemben is történt egy kicsit hasonló eset. Egyik barátom éveken át hősiesen küzdött a leukémiával, hol jobban, hol rosszabbul volt. Egyszer csak beállt egy tartósabb jóllét, és mindenkiben remény támadt. Aztán hirtelen itt hagyott minket egyik percről a másikra. Fájt és csalódott is voltam. Aztán ahogy szomorkodva feküdtem az ágyamon már közelítve a félálomhoz, bevillant egy ige a semmiből, Ézsaiás 55: 8-9: „Mert az én gondolataim, nem a ti gondolataitok.Útjaitok sem az én útjaim! — mondja az Örökkévaló. — Amennyivel az ég magasabb a földnél, annyival magasabbak útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál.” Ezután valahogy lenyugodtam, és ez azóta is tart.
Sajnálom, ami történt a fiúval, és azokat, akik szenvednek a hiánya miatt. De hálás is vagyok mindazért, amit te kaptál a történtek által.