Isten a gyógyító!

Összegyűjtöttem magamban, hogy szerintem mit jelent felelősséggel élni. Aztán leírtam. És ahogy nézegettem a listát azon gondolkoztam, hogy ez kicsit többről szól, mint egyszerűen a felelősségről. De mégis ezzel az egy szóval tudom leginkább megragadni azt, ami mindenképp szükséges ahhoz, hogy az életünket valóságosan, hatékonyan éljük, és ne csak történjenek velünk a dolgok. Saját példámból látom, hogy ez az, amit még keresztyénként is olyan nehézkesen tanulunk. Az alábbi ige a kedvencem ebben a témában:

„Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éljetek, a magatok dolgával törődjetek, s a két kezetekkel dolgozzatok, ahogy a lelketekre kötöttük.” 1.Tessz 4,11

És itt a lista, hogy milyen egy felelősségteljes személy. A lista nem teljes, kiegészíthető, folytatható. Írjatok bátran hozzá!

A maga dolgaival foglalkozik, nem mások életét lesi, kommentálja, mérlegeli. Annyi energiát megspórolnánk, s annyi kapcsolati problémát elkerülnénk, ha bölcsen figyelnénk arra, hogy ne ártsuk bele magunkat mások dolgaiba kéretlenül, felelősség nélkül vagy pusztán szócséplésből. A hátuk mögött sem.

Nem kifogásai vannak, hanem megoldásokat, ötleteket keres a problémahelyzetekre. Sokszor hallok kifogásokat másoktól, s magamtól is, leírok néhány gyakoribbat: „én nem tudom megoldani, hogy egészségesen táplálkozzak, sokba kerül, vagy nem tudom sehogy se kivitelezni, nem tudok mozogni, nincs időm a gyerekek mellett, sokba kerül a bérlet, a felszerelés, nem tudok az Igével elmélyülten foglalkozni, imádkozni, nekünk nincs lehetőségünk randizni a férjemmel, nincs ki vigyázzon a gyerekekre…”

Vállalja a felelősséget a döntéseiért, mer döntéseket hozni, döntésképes. Kudarcaiért, tévedéseiért nem másokat hibáztat, így lehetősége lesz tanulni belőlük. Amíg csak úgy bírjuk a krízist átélni, hogy mást okolunk, nem tudjuk hasznosítani a tapasztalatainkat.

Vállalja a felelősséget a viselkedéséért, reakcióiért, a kimondott szavakért, nem magyarázza ki. Ez a „bocsáss meg, de…” jelenség. „Bocsáss meg, de fáradt voltam, nem tehetek róla, én már csak ilyen vagyok, azért akadtam ki, mert beteg vagyok, csak én nem bírom a nyomást, csak a hormonok, ne vedd a szívedre…”

Tudatában van annak, hogy hatása van a saját életére. Nem tehetetlen bábu az élet játékában, képes az Úr kegyelméből változni.

Nem halogatja a fontos dolgokat. A halogatás mögött legtöbbször ott van a felelőtlenség. Lehet ez egy gyermekkorból visszamaradt megszokás: ha már minden kötél szakadt, valaki más megoldotta helyettem, valaki kimentett a szituációból, így halogathatom, mert majd csak lesz valahogy, mint ahogy mindig is volt.
Sokat segít ezen, ha a kapcsolataiban megkapja a teret és a támogatást, hogy élhessen a felelősségével, és tudatosan nem veszik át a problémahelyzetei megoldását, esélyt adva a növekedésre (természetesen, ha egy érett, egészséges felnőtt személyről van szó).

Szembenéz a problémákkal.  Nem tudunk megharcolni valamivel, ha még a gondolatainkban is kerüljük. Ha filmekkel, internettel, facebookkal, emberekkel, pörgéssel, sütivel vagy bármivel elnyomjuk.

Képes mások érdekeit, akikért felelősséggel tartozik a sajátjai elé helyezni.

A felelősségteljes ember a mában él, a mai napot ragadja meg, hogy megtegye azt, amire Isten segítségével, erejével képes. Cselekszik. Két kezével, eszével, vagy amiben Isten tehetséget és lehetőséget adott neki.

Istennek tartozik felelősséggel, ezért elsősorban nem az embereknek való megfelelés a mozgatórugója munkájának, tetteinek.

"Ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát." Kolossé 3: 22-23

Van, hogy életünk bizonyos területein nagyon jól megy a felelősségteljes gondolkodás és cselekvés, de vannak részek, amivel nehezebben nézünk szembe, ahol szükség van még több és több világosságra, alázatra.

Ha látod, hogy felelősségteljesen tudsz élni, akkor bizonyára tudatában vagy annak, hogy ez mekkora ok a hálára. Ez Isten kegyelmének munkája rajtad, esetleg szüleid áldott példája (ami hatalmas jelentőséggel bír), és természetesen a te jó döntéseid következménye.

Sokan keresztyénként is nehezen tudják kihámozni az életüket a felelőtlenség sátáni hazugságaiból, depressziós hajlamokkal, a tehetetlenség lehangoló érzésével küzdenek. Másokra utalva, függőségben élnek. Nincs helyes énképük, ami erőt adhatna kezükbe venni életük irányítását. Lelki vakságban élnek.

Időnként legszívesebben rájuk kiáltanál valami ilyesmit: „szedd már össze magad! Nevetséges, ahogy gondolkozol, s ahogy látod a világod, nevetségesek a kifogásaid!” Lehet, hogy megteheted. Isten adott mellém olyan embereket, akik még ezt is meg merték tenni. Belehasítottak az éles szavak a tudatomba, de nem ez nyitotta meg a szemem.

Az, hogy mellettem álltak kedves, de határozott szeretettel, bátorítással, imával, jó példával, Isten világosságával közelebb vitt a felelőtlen, éretlen gondolkodásomnak, életem gubancainak kisimulásához.

Isten a gyógyító!

Szólj hozzá bátran!