Instant kór

Két hónapja részt vehettem egy szakmai konferencián. Egy előadás keretén belül lehetőségem volt olyan gyógyszereket megismerni, amelyek új terápiás lehetőségként már elérhetőek a gazdagabb országokban, amíg mi még csak nagy reményekkel várjuk, hogy számunkra is alkalmazhatóak legyenek.

Az előadó nagy részletességgel mesélt a gyógyszerek hatásmechanizmusáról. Én egy idő után odafordultam a mellettem ülő kolléganőhöz és csendesen odasúgtam: kezdem nem érteni, hogy miről beszél ez a nő.

Rendkívül megütközve nézett rám a kolléganőm, cseppet sem rejtegetett megvetés ült ki a szemére. Eszembe jutott, hogy gyerekként is hányszor találkoztam ezzel a tekintettel. Néha szavakkal is, amelyek arról beszéltek, hogy tanácsosabb eltakarni az emberi szemek elől énünknek azt a részét, ami nem a legszebb. Aztán, amikor elkezdtem dolgozni, ugyanez folytatódott. Mintha jelmezbál lenne a munkahely … eljátszod azt, aminek szeretnél tűnni. De ez nagyon veszélyes játék. Megfertőzheti életed minden területét.

A mai napig érzem magamon a nyomást, hogy mindent tökéletesen és jól kell csinálni, mert különben nem fogad el, vagy esetleg lenéz a világ.

De néha úgy érzem, hogy a gyülekezetekben is az a mottó, hogy: minden szépen, ékesen és a rendjén menjen. Egyre nehezebb összetört életű embereket befogadni, mert elitnek akarunk tűnni.

Hálás vagyok Istennek, amiért szívembe véste igéjét, és emlékeztet általa, felnyitja a szemem, amikor ilyen érzésekkel küszködök. Dávid szavait idézem:

„Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben.” (51. Zsoltár: 3-6)

Ezt, a világ által generált nyomást, nem szabad magunkra vennünk, hiszen Isten azokat az embereket tudja felemelni, akik képesek beismerni a tévedéseiket, kudarcaikat.

Mondhatod, hogy példaképeid vannak, talán szemed előtt lebeg a derék asszony elérhetetlen mércéje. Ez nem baj, csak azt hiszem, hogy túl gyorsan akarunk túl sok mindent. Hadd mondjak erre egy példát. Szeretnél egy olyan nő lenni, akiről szintén elmondható:

„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.” (Példabeszédek 31:25)

Amikor sikerül ezt megélni, akkor örömmel dicséred Istent, de amikor elhalványul az erő és nem tudsz nevetve nézni a holnap elé, akkor besepred a napi kudarc ládikóba és jó mélyen hallgatsz ezzel, még Isten előtt is. Az az érzésem, hogy legtöbbször magunk előtt látunk egy példát, de közben elfelejtjük, hogy ahhoz a célhoz is egy út vezet. Többnyire a célt akarjuk, és az utat lespórolnánk.

SpiritualPath-500x288

Beszéld meg Istennel mindazt, amit ebben a ládikóban rejtegetsz, mert Isten azokat az embereket tudja felemelni, akik képesek beismerni a tévedéseiket, kudarcaikat. Nem szégyen elismerni, hogy mi még csak az úton vagyunk, de szeretnénk a cél felé haladni!

“Fúj a szél a mennyből,
megtisztít a szennytől.
Kisöpri a házat,
eltűnik a bánat.”

Szólj hozzá bátran!