Imádkozok, de hallja ezt Valaki?

Egy olyan világban élünk, aminek a törvényszerűségét nem mi határoztuk meg. Adottak a feltételek, és sokszor előre láthatóak a következmények, mert Isten őszinte és nem játszik zsákba macskát az emberrel. Többnyire mégis úgy érzem magam, mint akit felültettek egy érzelmi hullámvasútra.

Gondolatban a Bibliát lapozgatom, és számtalan példa zsong a fejemben arról, hogy milyen csodálatos módon szabadítja meg az Isten azokat, akik szeretik Őt. Még hétköznapi példaképeim is előttem vannak, akik képesek voltak úgy megélni a hitet, hogy az maradandó nyomot hagyott a Földön és a Mennyben egyaránt.

És mi van velem? Mi van azokkal az imakérésekkel, amiket már hónapok óta viszek Isten elé? Konokul harcoljak tovább, vagy hagyjam abba a könyörgést, és nyugodjak bele … Isten másképp akarta?

Hallja Jézus azt, amit fohászként elmondok?

Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” (János 11: 5-7)

Emlékszünk, Lukács összehasonlítja Lázár két nővérét, két különböző egyéniséget: Márta a precíz háziasszony, aki folyton a konyhában sürög-forog, Mária pedig a szemlélődő jellem, aki a legnagyobb nyugalommal üldögél Jézus lábánál.

Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. (János 11: 20-21)

Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (János 11: 32)

A személyiség jelek a tragédia idején is hamisítatlanul megjelennek. Márta, Jézus elé siet és a falu határában össze is találkozik vele és kísérőivel: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” – hangzik a szemrehányás. Valamivel később Mária is megjelenik, és ugyanazokkal a megrázó szavakkal szólítja meg Jézust: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem”. A két nővér kifakadása vádként hangzik: vádolják az Istent, aki nem hallgatta meg imáikat. Nem a hit hiányzott. Márta biztosítja Jézust afelől, hogy hisz a halál utáni életben, és meglepő módon még azt is kijelenti, hogy Jézus Isten Fia, a Messiás. De vajon Isten, miért nem jutalmazta meg?

Egyedül itt olvashatjuk, hogy Jézus megrendült, imádkozott, majd a következőket mondta.

E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” (János 11: 43-44)

Végül Lázár feltámadt. Mária és Márta imája meghallgattatott, de itt eldőlt Jézus sorsa is. János feljegyzi, hogy ez események után a vezető emberek eldöntötték, hogy meg fogják ölni a Messiást.

Mi történt akkor, amikor Jézus imádkozott?

Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Máté 26: 39)

A Getsemáne-kerti történetek középpontjában nem más áll, mint egy meg nem hallgatott ima. A pohár nem vétetett el Tőle. Van, hogy Tőlünk sem vétetik el, de ha átgondoljuk a Bibliai eseményeket, rájövünk, hogy a legtöbb imádság várakozásból született.

“A várakozás önmagában nem cél, de szükség lehet rá a cél elérése érdekében. Amire érdemes várni, arra várunk, s közben fejlődik a türelmünk.” írja Philip Yancey.

Mi teljesítmény orientáltak vagyunk, és arra rendezkedtünk be, hogy a sikeres dolgokat kipipáljuk egy képzeletbeli fehér lapon. Megtorpanunk, ha nem érezzük azt, hogy Isten cselekszik a mi kéréseink, szükségleteink alapján. Egy darabig harcolunk, aztán feladjuk ….

De Isten másképp gondolkodik, mert Számára nem a kijelölt és kipipált célok a fontosak, hanem az, hogy milyen irányba változunk. Ezért azt akarja, hogy imádkozzunk függetlenül attól, hogy egy sivatagban, vagy zöldellő mezőm érezzük magunkat. Mert imádkozás közben változunk.

Változunk?

“Imádkozok, de hallja ezt Valaki?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Igen. Ez így van. Jó dolog, ha tudni szeretnénk mi az Ő célja. S hogy az egyezik e a mienkkel. De amíg egyértelműen meg nem értjük wzt, addig a legtöbb amit tehetünk, hogy imádkozunk. Abból soha nem lesz baj. S ezzel Őt sem bántju, nem sértjük.i

Szólj hozzá bátran!