Igaz vagy hamis?

“Ők minden nap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat, MINT egy olyan nép, amelynek tettei igazak, és nem hagyja el Isten törvényét; IGAZ DÖNTÉSEKET KÉRNEK tőlem, szeretnének Istenhez közel lenni. Miért böjtölünk – mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla?

De hiszen ti a böjti napokon is meglátjátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt, bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban.” Ézsaiás 58:2-4

Megakadt a szemem az Úrnak leplezetlenül kitárt, „smink nélküli” gondolatain az Ő népének életvitelével és hitgyakorlásával kapcsolatosan. Látszólag minden nap keresik Őt, meg szeretnék ismerni útjait, MINTHA igazán szándékukban állna követni az Úr törvényét és ragaszkodni hozzá. Előtte nincs titok, nem működik nála a képmutatás, amit sokszor még mi magunk sem akarunk észre venni: van úgy, hogy reggel úgy tűnik, álmosan keressük az Urat, aztán elkezdődik a nap és tetteinkkel (feladatainkban vagy választásainkban) mégis kedvteléseinkben járunk, bármit is jelentenének azok nekünk személyesen. Lehet, hogy megvannak a kísértéseink, az időrablóink vagy olyan kapcsolati vagy más életterületen való bonyodalmaink, amelyek nem követnének, ha mi valóban követnénk az Urat. Van-e győzedelmes életünk az Úrban vagy csak úgy teszünk, mintha lenne?

14702326_1775529472671808_7741122658506718351_n

A hétvégén egy konferencián a győzelemről hallottam és mélyen bevéstem néhány gondolatot. Az egyik az, hogy nem kell győztesnek mutatnom magam, ha nem vagyok az. A link életvitelből, a kudarcokból felállni úgy lehet, ha beismerjük előbb, hol is vagyunk és milyen istent követünk. Nem kell úgy tennünk, mintha a helyünkön lennénk, ha nem vagyunk ott. Egyébként hogyan kaphatnánk segítséget, hogyan nézhetnénk szembe mindazzal, ami nem igazi és hogyan tudnánk őszintén keresni az igazit? Hozzá lehet szokni az „úgy teszek, mintha” életvitelhez. Elég kicsiben kezdeni a megalkuvást, aztán már egyre könnyebben megy… Úgy, ahogy a képmutatás is. Amíg el nem jön a vihar vagy a bukás, amíg a lejtőn lefele meg nem állít az Úr és nem szembesít azzal, hogy bár külsőleg lehet, hogy megfeleltünk, de Nála a „link gyötrelmeink” kétszer semmit nem jelentenek. Az már szíven találja viszont, ha látja, hogy magamra ismerek,  ha megtörik a látszatok hajhászása és kész vagyok leszámolni vele. Akkor …

„A megrepedt nádszálat nem töri el, a füstölgő mécsest nem oltja ki, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön. Tanítására várnak a szigetek.” Ézsaiás 42: 3-4

Ma reggel, ha megállsz az Úr előtt, mi az, ami igaz és mi az, ami hamis az életedben? Félelmetesen hangzik, de nincs mit veszítened, csak akkor, ha nem nézel szembe ezzel a kérdéssel. Az Úrral való felhőtlen kapcsolatot a mennyben majd élvezhetjük, de már itt is nekiláthatunk a felhőtlenítésnek, sőt, neki is kell látnunk. Hamis lélek nem megy oda be, jó lesz mihamarabb megválni minden hamisságtól, ami még ott lappang bennünk vagy körülöttünk. Hamis győzelmekkel nem lehet a látszatot a végtelenségig tartani. Egyébként is jobb az igazi, nem? 🙂

Szólj hozzá bátran!