Hogyan születhetnek csodák az életedben?

A mai napig nehezen telnek meg a szemeim könnyel, ritkán sírok. „Ez a nő biztosan betonból van!” – tudom, hogy sokan gondolták már ezt. De nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel. Gyakran megtörténik, hogy éppen azok részesülnek a legnagyobb kegyelemben, irgalomban és békességben, akik már veszítettek valamit az életükben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy sohasem sírnak. Csak nem omlanak össze. Talán azért zokog olyan sok ember, mert sohasem számol a kegyelemmel.

De hirtelen, egy nap, amikor valamit leveszek a polcról az áruházban, rám tör a hullám, és azon veszem észre magam, hogy zokogok. Szerencsére senki sem vesz tudomást rólam. Észre sem vettem, és a vállamra telepedtek azok a terhek, amikkel a napokban küzdöttem. Tudom, hogy egy életre kiható változásokkal fogunk szembe nézzek, és ez nem könnyű.

Harcolni akarok az összeomlás ellen. Kérem Istent, hogy juttasson eszembe Igéket:

„És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki.” Apostolok cselekedetei 20:22-25

Talán még emlékszünk, hogy egy próféta nyilvánosan megkötözte saját kezét-lábát Pál derékszíjával, dramatikusan ábrázolva, mi vár az apostolra. Pált a félelem nem tarthatta vissza, tudta, hogy Isten akarata szerint vinnie kell az evangéliumot, és ettől semmiféle nehézség nem tudta volna eltántorítani. Hogy lehetséges ez?

Úgy gondolom, hogy a valódi hit és a valódi engedelmesség nem válik visszafogottá, nem fagy le, akkor sem, ha előre látjuk, hogy az, amit vállalunk mivel jár. Ez a fajta hit és engedelmesség nem akar rózsaszirmokon járni.

Kis idő elteltével sorra bekövetkeznek azok a dolgok, amiket Pál előre láthatott. Többek között viharba kerül egy hajóút során.

„Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: „Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.” E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek.” Apostolok cselekedetei 27: 33-36

Ebben a fejezetben olyan viharról olvashatunk, ami talán tíz évenként egyszer fordul elő, és amit a túlélők soha nem felejtenek el. A hajón általános pánik uralkodik, csupán egyetlen ember nyugodt, a tarzuszi fogoly. Isten látomásban megígérte neki, hogy eljut Rómába, és Pál még akkor sem kételkedik ebben, amikor a hajó már darabokra hullik körülötte. Ő az, aki arra bátorítja társait, hogy egyenek, mert az a feltétele a túlélésnek.

Hitben járni azt is jelenti, hogy képesek vagyunk felül emelkedni a körülményeinken. Nem úgy teszünk, mintha nem létezne a probléma, hanem nyomás alatt is többek tudunk lenni, mint amit az emberi természetünk diktál. De nem csak felül emelkedünk, hanem aktívan aszerint élünk, amit Isten nekünk megmutatott. Tehát van erőnk akkor is, amikor érthetetlen az. Így maradhatunk nyugodtak, erősek a válságos helyzetekben is.

Ezeket a gondolatokat és Igéket forgattam magamban, majd néhány nappal ezelőtt a következő sorokat olvastam egy levélben:

„Sokszor felnézünk azokra a személyekre, akiknél nagyon áldott életet látunk, s talán példaképeinkké is válnak, de nem mérjük fel, hogy mennyi küzdelem, mennyi próba, mennyi fájdalom és nehézség csiszolta őket, míg az Úr felemelte őket és áldása nyilvánvalóvá lett rajtuk.”

Ha jól mennek a dolgaid, ezt kérdik az emberek: mi a titkod?  Vagy ha kritikus helyzetekben több tudsz lenni, mint a puszta indulat, szintén megkérdik: mi a titkod? Úgy gondolom, hogy vannak csodák, amiknek nem titka, hanem ára van, és ez az ár a lelki életem minősége.

„Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége,
s a te ösvényeid vannak szívében.
Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt;
bizony áldással borítja el korai eső.
Erőről erőre jutnak …” 
Zsoltárok 84: 6-8

 

Szólj hozzá bátran!