Hit- érzés

Figyelem a férjem Istennel való kapcsolatát, ahogyan a hétköznapok változatosságában meg tudja élni, hogy minden nap üzenetet kapjon Tőle. Ha éppen aktuális volt az ige, a jelenlegi élethelyzetünkre illő, vagy sem. Ezzel szemben, ha magamra nézek egy nagy káoszt látok.  Vannak napok, hetek, amikor nagyon közel érzem magam Istenhez.  Amikor pontosan megértem, amit mondani akar, amerre vezet. Úgy érzem magam ilyenkor, mint talán a tanítványok a megdicsőülés hegyén. Nem csoda, hogy nem is szerettek volna elmenni onnan, hogy mindent hátuk mögött hagyva szerettek volna örökre Krisztus jelenlétében maradni. Látni, érezni, tapasztalni Őt úgy, ahogy eddig még sosem. És megint vannak napok, amikor olvasom az igét, keresem az üzenetet, de nem érzem, hogy szólna. Eszembe jut egy énektöredék:

„Nem akarom azt az érzést, mintha távol lennél, mikor terád nézek, mikor dicsőítlek”

Mégis, találkoztam már ezzel az érzéssel, és úgy gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Ahogy figyelem gondolati fejtegetéseimet, feltűnik egy szó, ami egy kicsit túl gyakran megismétlődik: érzés. Nő vagyok, az érzelmek kusza hálójában élem az életem. Ez a mércém, ez adja a  lendületem, vagy éppen ez állít meg. Isten alkotott így, ajándék ez részéről. Mégis, néha szeretnék olyan stabil lenni, mint a férjem, akinek könnyebben megy a tudatosan hitből élés, mint nekem. De ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor abban szeretnék stabil lenni, hogy mindig érezzek. Hogy minden egyes alkalommal, amikor kezembe veszem a Bibliámat, vagy imádkozom, vagy csak egyszerűen Istenre gondolok bizseregjen a lelkem.

Istennel járva többször tapasztaltam meg már érzelmi szárnyalásokat, de sivár pusztákat is. Amikor a szárnyalós időszak tartott, örültem, hogy végre rátaláltam a dolgok nyitjára, ez ezentúl már csak így lesz. Aztán, amikor lennebb hagyott az érzés,  kerestem magamban a hibát, a bűnt. Nem értettem, Isten miért van távol tőlem, miért nem hallgatja meg az imáim. C. S Lewis Csűrcsavar leveleiben olvastam az imádkozásról :

”Tanítsd meg őket arra, hogy minden egyes imádságot aszerint értékeljenek, hogy a kívánt érzést mennyire keltette fel bennük.”

Milyen sokszor vált be nálam is a sátánnak ez a taktikája. Ha úgy éreztem, hogy Isten az érzelmeim által nem rezonál az imámra, akkor azt hittem, nem hallgatott meg. Kegyelem, hogy nem az érzéseink bírálatára hagyott minket, hanem valami sokkal nagyobbat adott a vezetésünkre. Az Ő Igéjét.

A Zsidók 13: 5–ben azt olvassuk „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

Soha, soha. Érezzük vagy sem,  ha az Ő gyermekei vagyunk, JóAtyánk mindig jelen van: előttünk, mellettünk, hátunk mögött, teljesen körülvesz minket.

cikk

“Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni” Zsolt. 139, 5-6

Mit kezdjünk akkor az érzelmeinkkel? Isten alkotott így minket nőket.Gazdag érzelemvilággal ajándékozott meg. Örüljünk neki, és dicsérjük Őt Hozzá méltóan ezekkel. Amikor meg nem jönnek az érzések, dicsérjük Őt hitből, hűségesen, és előbb-utóbb teljes lényünk ráhangolódik az imádatra és érezni fogjuk a Menny jelenlétét.

Szólj hozzá bátran!