Hiszen én csak magamat védem …

Szoktál azon gondolkodni, hogy az ismerőseid vajon milyen tinédzserek voltak?

Én a napokban újra felidéztem azt az okoskodó csirkefogót, aki jó néhány évvel ezelőtt én voltam. Kedvenc dalszövegem így hangzott:

„Te csak lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd a lelkemet soha!”

Miért hatott ez a néhány sor annyira rám? Egyszerű a válasz, megragadta a legnagyobb félelmemet. Döntéseinkkel választunk, és választásainkkal meghatározzuk azt, hogy milyen ívet fut be az életünk. Mivel én rettentően féltem a sebezhetőségtől, ezért úgy döntöttem, hogy elzárkózom minden baráti kapcsolat elől. Választásom eredményeként sokáig a könyvekben kerestem és találtam meg azokat a kalandokat, kihívásokat, élettörténet variációkat, utazásokat, amikre vágytam. Szép kis kalitkába zártam magam, és próbáltam elhitetni magammal, hogy rendben van ez így. Végül is többet nyerek, mint amennyit veszítek.

Amikor Isten megszólított, akkor egy csapásra összedőlt a dédelgetett kalitkám. Hamar rájöttem, hogy védekező hívő életet nem lehet élni. Mert, amíg magamat próbálom menteni, eltakarom Krisztust.

Továbbra is természetes reakciónk, hogy kerüljük azokat a tényezőket, amik fájdalmat, kellemetlenséget okoznak. Ez nem csak fizikai értelemben igaz (például a forró tűzhelyt elkerülöm), hanem valóság az emberi kapcsolatainkban is.

friendship-2

Nyitott szívvel, nagy reményekkel közeledünk az emberekhez, de a csalódás hamar becsukja az éppen megnyíló lélek-ajtót. Emberileg érthető, de hívőként is helyes magatartás?

Figyeljünk Pál apostol szavaira:

„Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna. Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?” Galata 4:15-16

Mi, emberek szeretjük az elismerést érezni azoktól, akikért dolgozunk (itt gondolhatsz a családod elismerésére), vagy akik felé szolgálunk (ha hívőként szeretnél az Úr kezében hasznos életet élni). Ahogy ezeket a sorokat olvastam megfogalmazódott bennem egy kérdés. Hogyan viselkedsz, amikor pont ezek az emberek bántanak, esetleg hátba támadnak? Be lehet csukni minden ajtót, és kezdődhet a kalitka-építkezés.

Isten is ilyen volt? Krisztus a legtöbbet tette értünk, mi mégis a szeretet viszonzása helyett elárultuk. Elzárkózott előlünk? Nem! Naponta hajlandó beszélgetni velünk. Legyen akkor is Ő a példakép, amikor próbál begyűrűzni a sértődöttség. Úgy gondolom, hogy a Krisztusi lelkületű emberek szívében nagyobb a kitartás, mint az önvédelem. Isten nem félt sebezhetővé tenni önmagát. Ha szeretsz, nem védekező, hanem sebezhető vagy! Merj szeretni, mert csakis az ilyen szeretetre kapják fel a fejüket az emberek, és látják meg Krisztust.

“Hiszen én csak magamat védem …” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Most olvastam először néhány bejegyzést, hozzászólást. Úgy gondolom sokszor fogok “lapozgatni” ezen írások között. Vágyom a megújulásra Istennel való kapcsolatomban. Örülök, hogy vannak ilyen őszinte testvéreim, akik “erősítik” a gyengéket. Nekem is van dolgom a környezetemben, gyülekezetben ezen a téren, de úgy érzem elfáradtam.

    1. Drága testvérnő!
      Örülök, hogy nyersz bátorítást az írásaink által. Kívánom, hogy a mi Urunk kegyeleme fedezzen be, és adjon neked megújult erőt!
      Mirjám

Szólj hozzá bátran!