Hazug érzelmek

Milyen érzéseket éltél meg csak az elmúlt hetekben?

Én teljesen el voltam szállva a tavaszi napsütéstől, a madárdaltól, virágzástól, méhecskéktől. Voltak pillanatok, amikor olyan tökéletesnek tűnt minden. A gyerekek is kiegyensúlyozottak voltak, a betegségek is elkerültek. Olyan könnyen dalra fakadtam, Istent dicsőítő dallamok töltötték be a lelkem. Sikerélményeim voltak, a gyermeknevelésben, a munkámban. Végre egészen jól ment a futás, tele voltam energiával. Feljött rám néhány régen hordott ruhadarab is.

Aztán lehullott az áprilisi hó, a napsütés néhány napig teljesen elkerült. A gyermekek megbetegedtek, majd én is. Azt hittem csak pár nap és jobban leszek, de egyre rosszabb lett. A férjemnek el kellett utaznia. Nem haladtam a munkáimmal. Belealudtam a csendességeimbe a gyengeségtől és fáradtságtól. Este tíz után csokik után kutattam a kamrában. Az érzelmeim teljesen más végletekbe csaptak át: magány, csüggedés, zavarodottság és társaik kopogtak be a szívembe.

Nő vagyok. Gazdag érzelemvilággal áldott meg engem, minket a Teremtő. Szeretjük ezt. A gond csak az vele, hogy az érzelmeink hajlamosak könnyen eltávolodni a valóságtól. Nem kell különösen eget rengető dolog hozzá, néhány apró hormonális eltérés is képes rá némelyikünknél. Kevesebb alvás, morcos férj, hisztis munkatárs, eső, nátha, nyafogó gyerek, ősz hajszálak…

Mi pedig hajlamosak vagyunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek az érzelmeknek. Az ellenség tisztában van ezzel, nincs is ennél hatékonyabb eszköze a becsapásunkra.

„Ha úgy érzem, akkor igaz. Ha úgy érzem, hogy értéktelen csődtömeg vagyok, akkor az vagyok. ha magányosnak érzem magam, hiába mondja az Ige, hogy „veled vagyok”, s hiába vannak mellettem emberek, akik igazából törődnek velem, ha nem is úgy ahogy én éppen elvárom. Isten nem bocsátott meg, pedig megvallottam a bűneimet, ha megtette volna, ezt minden kétséget elsöprő érzelmek követnék a lelkemben, de továbbra is bűnösnek érzem magam…”

Az igazság az, hogy az érzelmeinknek néha semmi közük nincs a valósághoz. Hajlamosak a féktelen ingadozásra.

Velem az a baj, hogy ilyenkor valahogy az egész agyam átáll érző üzemmódba, és  a józan gondolkodás képessége olyan távolinak és elérthetetlennek tűnik, mint egy másik bolygó.

Tanulgatom már egy jó ideje, de még mindig nem megy rutinból a helyes reakció azokra a helyzetekre, amikor az érzelmeim szélviharként kezdik feldúlni azt, ami nemrég még élhetőnek, sőt csodálatosnak tűnt.

Isten Igéje azt tanítja, hogy az érzelmeink irányíthatóak, és irányítanunk is kell őket.  El kell utasítanunk minden olyan érzést, ami nem felel meg a valóságnak, ellentmond az Igazságnak, és nem állja meg a helyét Isten Igéjének a mérlegén.

ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!és veletek lesz a békesség Istene! Fil 4. 5-8

A zsoltárok nekem sokat segítenek az érzelmi problémák kezelésében. Szeretem, ahogy őszintén feltörnek ezekben az imákban az érzelmek, mert azonosulni tudok a nehéz időkben, de mindig ott van bennük visszatérő refrénként a józan megkapaszkodás Istenben.

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!í" Zsoltárok 42:5

Egy másik hasznos igeszakasz érzelmi viharok idejére Jeremiás siralmaiban van.

„Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.” Jeremiás sir. 3: 18-24

Nemrég olvastam Hannah Withall Smith ( 1832-1911), keresztyén írónő életéről. Ez a nő jogosan lehetett volna érzelmi roncs. A férje egy szellemileg és érzelmileg is instabil prédikátor volt, számos alkalommal hűtlen volt hozzá. Öt gyermekéből kettő skarlátban halt meg, egyik lánya megszökött a férjétől egy művészhez, a másik lánya pedig egy ateista emberhez ment feleségül. Mindezek mellé ez a nő ízületi gyulladásban szenvedett. Nap mint nap meg kellett küzdjön a fizikai fájdalommal is. Hogyan tudott mégis érzelmileg, mentálisan egészséges maradni?  Írásai azt tükrözik, hogy szilárdan elhatározta, hogy nem engedi, hogy az életét az érzelmei irányítsák.

„Fel kell ismernünk, hogy érzelmeink csupán akaratunk szolgálói… Akaratunk csak akkor képes irányítani érzelmeinket, ha kitartással tesszük ezt. Sokszor, amikor érzéseim a tények ellenében szóltak pusztán úgy voltam képes megváltoztatni ezeket az érzéseket, hogy kitartóan bizonygattam az ellenkezőjüket…
A háborgó érzelmek – hasonlóan a hánykolódó hajókhoz, melyek fokozatosan megadják magukat a horgony állhatatos tartásának – előbb vagy utóbb hűséget esküsznek Istennek, ha őket akaratunkkal Isten erejéhez csatlakoztatjuk.” Hannah Withall Smith

Igaz, hogy nem mindig tehetünk arról, hogy hogyan érzünk, az érzések jönnek hívatlanul is, de megakadályozhatjuk, hogy gondolatainkat, akaratunkat, döntéseinket az érzelmeink irányítsák. Ne engedjük, hogy kapcsolataink rongálásába, rossz döntésekbe, depresszióba, káoszba, függőségekbe taszítsanak. Ne engedjük, hogy megrabolja az érzelmeinken keresztül hazugságaival az életünket a sátán, elvegye az erőnket, az időnket, az energiánkat, amit gyümölcsöző dolgokra fordíthatnánk.

Ejtsük foglyul a gondolatainkat a Krisztus iránti engedelmességre ( 2 Kor 1.:5), biztassuk a lelkünket Isten ígéreteivel, valljuk meg azokat hangosan és következetesen utasítsuk el az ellenség hazugságait. Gondoljuk meg újra meg újra, hogy szeret az Úr, hűséges az Isten, nem hagyott el bármin is megyünk keresztül, bárhogy is érzünk. Tegyük ezt kitartóan, míg a kétségbeesés és szomorúság helyett reménység árasztja el a szívünket.

 „Akinek szilárd a jelleme azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ézsaiás 26:3

Pápai Márta Zsófia

“Hazug érzelmek” bejegyzéshez ozzászólás

Szólj hozzá bátran!