Háborús övezet

Emlékszem arra az időszakra az életemben, amikor szinte folyton padlón éreztem magam.  Egyszerűen összejöttek a dolgok, betegségek, feszültségek a családban, problémák a szeretteimmel. Nem értettem mi zajlik. Tele voltam félelmekkel, kétségekkel, zavartsággal.

7b43551b7d4a8ab3ea5a4e1f6e0f5c7f

Egyszer csak bevillant, hogy az életem egy háborús övezet, s a legnagyobb probléma az, hogy nem vagyok ennek a tudatában. Mi van, ha minden összefügg, és támadás alatt vagyok, vagyunk. S csak föl kellene állni, felvenni a megfelelő öltözetet és harcolni?

Ó, tudtam én, hogy a keresztyén élet egy harc, de az évek során belefáradtam ebbe a hozzáállásba, s csak élvezni akartam mindazt, amit Isten adott, felpolcolt lábakkal, háborítatlanul.

Az évek során kaptam két számomra nagyon drága nevet az Úrtól. Az első a „harcos” volt. Nem vagyok harcias természetű, annyira nem illett ez rám, de megértettem, hogy Isten azért ad egy új nevet, mert ebben kell az Ő segítségével megerősödnöm. Többé nem vagyok tehetetlen, körülményeim, gondolataim, érzéseim, mások véleményének a játékszere. Harcos vagyok. Az Úr harcosa, magamért és másokért.

Néha elég, ha tesszük a dolgunkat, engedelmeskedünk Isten Igéjének, kapcsolatban vagyunk az Úrral. Elég ahhoz, hogy tartsuk a frontot. De van, amikor többre van szükség. Harcolni. A térdeinken, vagy böjtölve, Isten Igéjével visszaszorítani a nyomuló ellenséget, aki elsőre úgy tűnik, nem akar sokat: csak egy gondolatot elültetni a fejünkbe s ott terebélyesre növeszteni, vagy csak egy érzést becsempészni, ami kiteljesedve családokat, életeket tehet tönkre. Az ellenség célja mindig az, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Ezt látnunk kell bármilyen csábító az „ajánlata”.

„Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak tetszését, aki harcosává fogadta." 2. Timóteus 2,4

Beleelegyedni. Azt hiszem ezt csináltam. Az igazi harcok helyett apró fölösleges csatácskákba keveredtem kívül és különösen belül, amik szépen elfeledtették velem, hogy igazából hadiállapot van. A világ értékrendje kezdte felhígítani bennem az igazságot. Apróságokon problémáztam, azokon a fölösleges kilókon, a másik rosszkedvű hozzászólásán, a harmadik áldásain, gyülekezeti formaságokon…

Dávid egyik kedvenc alakom a Bibliából. Most mégis élete legnagyobb bukását említem meg. Paráznaság és gyilkosság. Olyan ártalmatlanul kezdődött. Hazament a harctérről, míg a hadsereg továbbra is csatákat vívott. S csak szemlélődött, nézelődött, aztán látott olyasmit, amit nem kellett volna látnia, néznie, és az események pörögni kezdtek… Nem volt a harcban, a helyén.

Eltelt néhány év, a harcos név hordozásával a szívemben. Voltak sikereim, annál több kudarcom. Összetört szívvel kértem az Urat, hogy tanítson jól harcolni, ne csak küszködni.

És ekkor egy másik nevet adott az Úr.

Diadalmas győztes vagy! Általam. Ezt suttogta a szívembe. Az én oldalamon mindig győzhetsz. Ne hidd el a Sátán hazugságát, hogy képtelen vagy a győzelemre! Hiszen Igém mondja, hogy a kísértéssel együtt elkészítem a szabadulás útját is. Ott van, mindig a lehetőség Velem, Általam, az Én igazságom, az Én erőm, az Én hatalmam és kegyelmem által, hogy győzz kis és nagy harcaidban. Győzelmes jobbommal támogatlak, s átvezetlek minden időszakon, ami rád vár, győzelemmel.

 Ez a te neved is, nem csak az enyém. Olvasd csak!

Hálás vagyok Istennek, Aki Krisztus uralma alatt mindig diadalmenetében vezet bennünket! 2. Korintus 2:14

Tarts ki a harcokban.  S ha most tudatosult benned, hogy hadiállapot van, kérlek, állj fel és harcolj. Krisztus harcosa vagy! Győztes vagy!

Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.
Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Efezus 6,10-17

Szólj hozzá bátran!