Háborgó tenger

Kisfiam kedvenc énekének sorait idézem:

„Felhők gyűlnek, vad szél kel
húz a mélység, te nem hagysz el.
Féltő hangod hozzám szól,
elcsendesül a háborgó tó.”

maritime-rough-lighthouse-sea

Eléggé komoly ének ez egy két éves gyermek számára, de nem is a szövegét, hanem a dallamát, ritmusát szereti nagyon, ami vidám, életerős. Valószínű nem a viharok közepén, hanem a vihar utáni szabadulásból íródott, és a hála, a hatalmas Istenünkre való ismételt rácsodálkozás és a Benne megerősödött bizalom ihlette. Mivel tehát nálunk kedvenc, ezért gyakran hallgatjuk, énekeljük újra és újra, hogy elcsendesül a háborgó tó.

Pár napja volt lehetőségem látni egy igazi háborgó tót. Igaz, csak nagyon kicsit háborgott :). Megadatott nekünk, hogy szeptember elején elmenjünk egy baráti csapattal egy utónyaralásra a tengerre. Egy csendes, gyerekbarát tengerpartra vágytam, de ehelyett az első napokban nagy hullámok fogadtak. Én eléggé félős vagyok, így hát próbáltam kimaradni a hullámokban vidáman ugráló társaságból, de végül a férjem rávett, hogy próbáljam ki én is. Hát mondanom sem kell, hogy több vizet nyeltem, mint levegőt, és annyira meg voltam rémülve, hogy eszeveszetten kerestem az utat kifele. Ahogy utána, egy nyugodtabb percemben forgattam a fejemben ezeket az élményeket, eszembe jutottak a tanítványok, akik féltek a viharban. Ezen piciny kis élmény után, valahogy sokkal jobban át tudtam érezni, mennyire félhettek, amikor a nagy hullámok becsaptak a csónakjukba. De a történet nem ennyiről szól, hanem az igazi szépsége abban rejlik, hogy ott volt közöttük Jézus.

Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték. Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!” Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett. A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?” Máté 8, 23- 27

Elgondolkodtam egy kicsit ezen a történeten. A hullámok tényleg annyira borzasztóak tudnak lenni, és értem ezalatt az életünk hullámait, viharait, hogy nincs sokszor erőnk tudatosítani azt magunkban, hogy Jézus velünk van. Ha pedig tudjuk, akkor sokszor türelmetlenek vagyunk megvárni azt, amikor Ő mondja ki, hogy most már elég.

Ha életem elmúlt hullámaira tekintek, akkor sokszor nem is tűnnek nagyoknak. Pedig, amikor bennük voltam, akkor olyan hatalmasaknak éreztem őket, amikből tényleg nincs kiút. De amikor visszanézek, és a teljes képet látom, és látom benne Jézus szabadítását, akkor igazából sokszor örülök, hogy részesülhettem az ő szabadításában, és ezzel is gazdagabb vagyok.

Nem kell nagy tragédiákra gondolnunk, ha az élet hullámait említjük. Néha egészen apró dolgok, mint pl. egy szeszélyes munkatárs, egy nehezen kezelhető gyerek, költözés, anyagi gondok és sorolhatnám, jelenthetnek számunkra ellepő, elsodró hullámot. Kedves olvasóm, szeretnélek bátorítani ma arra, hogy tarts ki, ha hullámok közt vagy. Kérj bátran segítséget Jézustól, és ne félj, elcsendesíti a háborgó tengert.

Szólj hozzá bátran!